M.László 56 éves bányamérnök ezen a péntek reggelen is ugyanúgy ébredt mint máskor. Kissé álmosan végezte szükségleteit, tisztálkodott, majd ránézett a konyhai órára és sietősen öltözni kezdett. Felöltözve gyorsan bekapta a tojásrántottát amit felesége tett elé.

Kocsival ment, messze volt a bánya, vagy inkább ami megmaradt belőle. A 2 nagy lyukat már régen lezárták, hatalmas betondugót helyeztek az aknákba és már csak az utolsó műveletek maradtak hátra, hogy a bánya végleg fel legyen hagyva megfelelve a szigorú környezetvédelmi előírásoknak.

Néhány hónapja nyugdíjas volt már. Örült neki, ezekben a nehéz időkben mégiscsak bizos pénz a nyugdíj még ha nem is nagyon sok. Időben ért ki a bányához, megbeszélte a teendőket az emberekkel és maga is munkához látott, csinálta amit kellett. 11 felé kicsit megállt egy pillanatra, nem jól érezte magát. Elöntötte egy meleghullám, szívtájékról fájdalmat érzett, izzadt. Megfordult a fejében orvos után kéne nézni. Eh, majd a műszak végén, - legyintett - nem sok van már hátra fél 2-ig. Egyébként is nemrégen volt kivizsgáláson, mindent rendben találtak. Ujabban évente járt már kivizsgálásra. Megtörölte homlokát és végezte tovább munkáját. Fél kettő felé lehetett mikor elindult a kocsija felé. Mire odaért mellkasában, vállában erős fájdalmat érzett. Még be tudott ülni a kocsiba, de néhány perc múlva szíve feladta a küzdelmet. Így találtak rá percek múlva.

Holnap 12 órakor búcsúztatjuk egy mátrai nagyközségben.

Az elmúlt 20 éveben sokat jártam oda, minden kötelet mi vizsgáltunk, számszerint 12 darabot. Általában 1-2 havonta mentünk. Az irodában náluk kezdtük a napot, kaptunk egy kávét, barátságos szeretetteljes fogadtatást. Mindig mosolygott, mindig barátságos volt. 5 évig koptattuk együtt az iskolapadot az egyetemen. Együtt laktunk egy kollégiumban. Nyírségiek voltak Ő is, a felesége is. Végzés után telepedtek le Heves megyében ami egyébként az én megyém is. Az asszonyka védőnőként óvja a falu lakosainak egészségét, 2 nagy gyerekük van, már önállóak.

Hát kedves Laci barátom, ennyi az élet. Egyik pillanatban élünk mint az elmúlt években minden nap, aztán egyik percről a másikra elragad bennünket a halál. Mindig szeretettel fogok Rád emlékezni. Nagyon rendes ember voltál, igazán élhettél volna még. Nagyon szomorú lettem mire ideértem. Szégyellem leírni, de picit meg is könnyezlek. Nem nagyon, mert férfiemberben nem szép az ilyesmi, éppencsak könnybelábbadt a szemem. Búcsúzom Tőled, nyugodj békében!