Hát igen. Nem az igaziak már ezek a könyvhetek. Legalábbis nekem nem. Hátam mögött a szocializmusban felhalmozott könyvek százai, előttem jó esetben mondjuk 10 év és a kettő igencsak nincsen egyensúlyban. Tehát tárgyilagosan nézve a dolgokat ezeket sem tudom már elolvasni nemhogy azokat amiket a könyvhéten most megvehetnék. Így aztán csak hallgatom a híreket a TV-ben és a rádióban, valamint az elcsípett riportalanyok kissé lámpalázas nyilatkozatait és emlékezem.
Emlékezem a 20-30 évvel ezelőtti könyvhetekre mikor az ember igyekezett kezdésre ott lenni a sátraknál, nehogy ne jusson neki egy-egy slágerkönyvből. Füle még a szavaló kislány szavait itták, de szeme már a sátrak asztalait figyelte hol lehet Moldovának a frissen megjelent kötetét megvenni?
Mert sokan akartak akkortájt Moldovát venni. Nekem is van egy csomó, bár az újak már nincsenek meg. Nem azért mert az író közszereplései esetleg eltávolítottak volna, inkább a stílusa az, ami már nem vonzó számomra. Emlékszem első könyvére a Sötét angyalra. Nem is könyv volt az, hanem az Új írásban jelent, ha jól emlékszem folytatásokban. Meg mikor egymásnak ajánlgattuk mint nagyon jó novellát. Aztán jöttek sorban a jobbnál jobb könyvek. Ezek még inkább novellák, elbeszélések és regények voltak. Aztán következett a riportírás időszaka, egymás után jelentek meg köteteti amelyekben hol a vasútról hol az Őrségről, hol a textilmunkásnőkről, hol egyebekről írt. Ha jól emlékszem a Bűn az élet-et már nem vettem meg. Ekkor már kicsit untam ezt a műfajt, meg felmerült a gyanú is bennem, hogy kiszínezi a riportokat kissé, mese meg fantázia éngem meg ebben a műfajban már nem érdekelt. Hát valahogy itt hagytam abba Moldovát.
De térjünk vissza a könyvheti sátrakhoz. Ugye ott hagytuk abba, hogy enyhe szellő fújdogál, a fehér blúzos kislány versének utolsó sorait mondja, a hangszóró kicsit torzít ugyan dehát ez is a mi szocialista hangszórónk, működését még nem szabályozták eu előírások. Ugrásra készen vártuk, hogy beszerezzük a legújabb - az ünnepre megjelent - kiadványokat. Az Írószemmel-t, a Rivaldá-t, a Szép versek-et. Mert ezeket a könyvhéten féláron adták. Boldog örömmel cipeltük haza és nézegettük szerzeményeinket majd felraktuk őket a könyvespolcokra és még most is azt várják, hogy elolvassuk őket.
Hát igen, vettük őket, mert bíztunk benne, hogy egyszer ha máskor nem a nyári szünetben elolvassuk majd. Aztán nem olvastuk el sem azon a nyáron sem a következőn. Mert mindig túl sokat vettünk ahhoz képest amit el tudtunk olvasni. Aztán most itt állnak százszámra a hátunk mögött és mi már biztos nem olvassuk el. Majd a gyerekeink, mondanám, de tudom ők sem fogják. Nekik már ott a TV, videó, DVD, Internet. És nem csak nekik, nekem is. Bár az utóbbi időben én újra elkezdtem könyveket olvasni. A TV rovására persze. Aminek hátránya, hogy szegény Madaras Józsefről írok itt a Morgóban, mikor szegény már 2 hete az égiekkel egyezkedik. Előnyeit nem sorolnám, rengeteg van.
Hát jó messzire elkanyarodtam ezen a hajnali órán. De olyan jól ment az írás. Hiába, vizsgaidőszak van, nekem is könnyebb kicsit. A Kedves Morgómedve olvasók meg búvárkodjanak a könyvsátraknál, biztos rengeteg érték van ma is.:)
