Nagyjából véget ért a tanév. Ma még én is levizsgáztatom a maradék hallgatóságomat, aztán augusztusig vége a tanításnak, vége a vizsgáztatásnak. Munka lesz még, de természetesen szabadság is.
A végzősök meg mint minden évben szerda este is felvették legdíszesebb öltözéküket, akiknek volt azok persze az egyenruháikat, ősszegyűltek a Városház téren, meghallgatták a város polgármesterét, majd az alsóbb éves társaik alkotta bányászlámpás szalamander után, két oldalt fáklyákkal övezve elindultak a Széchenyi utcán hogy elbúcsúzzanak Miskolctól, a várostól. Két oldalt a járdán az érdeklődők kisérték őket, köztük jómagam is. A Petőfi téren aztán elénekelték a himnuszokat majd átadták a zászlókat, szalagokat a következő évfolyamnak, mintegy lezárva a valétálás folyamatát, egyúttal egyetemi tanulmányaikat is.
Persze vannak akik még maradnak, hogy befejezzék másoddiplomás tanulmányaikat, amit néhány éve kezdtek el. A nagy többség azonban - ha átmenetileg is - befejezte az egyetemet és elhagyja Miskolcot, munkát vállal. Számukra ez a felvonulás tényleg a búcsút jelenti.
Nehéz megfogalmazni mit is gondolhatnak a végzősök. Régen voltam én már ebben a helyzetben, hadd hívom hát segítségül egy végzős bölcsészhallgató versét amelynél azt hiszem szebben senki nem tudná elmondani egy Alma Matertről elköszönö hallgató gondolatait. Szerzője Papp Ágnes magyar szakos hallgató az évfolyam és a kar, de azt hiszem nem túlzok ha azt írom, az egyetem meghatározó személyisége, a hagyományok elkötelezett híve. Sokat köszönhet neki mind az évfolyam, mind a bölcsész kar. Ittléte alatt nagyon sokat tett a selmeci hagyományok ápolásáért.
Olvassuk hát gondolatait, hogyan búcsúzik egy végzős hallgató Miskolctól, az egyetemtől.
Te vagy az oka mindennek
Te vagy az oka mindennek
Amiért gyűlöllek, s amiért szeretlek.
Öt év alatt nálad nőttünk fel
Most végül búcsúznunk, mennünk kell.
Gyermekként nem gondoltam volna
Felnőtt mód így megy a dolga
A diáknak, ki kerülvén háborút,
Iszik, s mulat naphosszat,
Míg jókedve el nem oszlat
Minden bánatot és borút.
Te vagy az oka mindennek,
Amiért gyűlöllek, s amiért szeretlek.
Miskolci Mediánk,
Hajdani akadémiánk,
Isten veled… páternoszter!
Nélkülünk üres lesz a flaszter.
De jönnek majd helyettünk mások
Ifjú balekok és iskolások.
Ők sem töltik be az előadások
Padjait,
Vizsgán ismerik meg professzoraink
Nagyjait.
Te vagy az oka mindennek,
Amiért gyűlöllek, s amiért szeretlek.
Idejöttünk, s mi még hittük,
Velünk megváltozik a világ.
De ma már tudjuk, semmi nem örök,
Pláne nem a diák,
Ki szerelmével miskolci fák között andalog,
Mint hajdan Selmeczen, a leküldött angyalok
Védték az akadémistákat, ha szívük megszakadt,
S küldtek cserébe folyékony aranyat:
Sört és bort, víg derűt és nótát,
Megőrizendő régi-régi példát
Barátságról, szerelemről s mi jó akad
Vésd szívedbe, onnan ki ne add!
Te vagy az oka mindennek,
Amiért gyűlöllek, s amiért szeretlek.
Könnyű boldog tudatlanságban élni,
Víg diákéveket semmire sem vélni.
Nem tudja az érzést, ki nem élte át,
Mit jelent elhagyni az akadémiát.
Kiszakadni a közegből, mi körülvett
Óvott, tanított és velünk nevetett.
Szemeszterek és tanárok,
Szigorlatok és barátok,
RockWell-beli pincérek,
Ligetben a vendégek,
Mad-busz és a Rocktóber,
MEN-nyit az ember felsorolni sem mer.
De MERt újságot is olvastunk,
Sörömfocin szurkoltunk
Egymásnak, hiszen este a táncot úgy roptuk,
Hogy másnap a fáradtságtól csak a napot loptuk
Le az égről, de most a csillagok jönnek
És így gyűlnek lassan szemünkben a könnyek,
Mert hátrahagyjuk a kopott ruhát,
Mi velünk szakestezett éveken át.
Polcra tesszük rongyos Daloskönyvünk,
De rápillantva előtör még régi kedvünk,
S csengése víg Bursch nóták dallamának,
Ó, ha Firmáink most hallanának,
Sokuk már egyetemi emlékek között,
Egyikük égbe, másikuk szívünkbe költözött.
De most, hogy itt vagyunk
Megírtuk szakdolgozatunk,
Még gyűrűvel a zsebünkben,
Izgalom lelkünkben… mert
Lassan elköszön a valétáns Firma
Torkát köszörülve, hangját puhítja.
Elcsuklik néha, a Búcsúhoz érve
Emlékezik a sok, itt eltöltött évre,
De most elérkezett utolsó… vége.
Miskolci Egyetem, bizony rólad volt szó,
S legyen, ím az utolsó korsó
Melyből valétánsként ekset iszom,
S egyre gondolok bizony:
„Miskolc, Miskolc, sáros Miskolc,
Te vagy az oka mindennek,”
Te vagy az oka mindennek,
Amiért gyűlöllek, s amiért szeretlek.
Jó Szerencsét! Vivát Bölcsész!
2007. május 15. Gyűrű- és Kupaavató Szakestély, Komoly Pohár
Írta Papp Ágnes alias Firma úr
