Néhány nap óta egy kutyust pátyolgatok a telken. Hétfőn tűnt fel először, a sufni felől jött, majd rám ügyet sem vetve a szomszéd telekre távozott. Kicsit nehezteltem ugyan, ha nem is biccent egyet legalálább felém nézhetett volna, mégiscsak a mi telkünkön jár keresztül. Aztán kis idő múlva újra megjelent, csak most a szomszéd telekről jött és a sufni felé tűnt el. Naná, hogy most sem foglalkozott velem. Aznap már nem találkoztunk.
Kedden reggel odaballagtam a sufnihoz, hogy szemrevételezzem mi is lesz a teendőm a közeli napokban, ugyanis már korábban is észrevettem, hogy a tető sérült egy kis részen. Odaérek a sufnihoz, nézem mi a csoda ez a friss földhányás a lábam alatt? Nem sokáig meditálhattam azonban mert hirtelen egy vicsorgó kutya morgott rám a sufni alól. Hát persze, hogy ő volt az, a büszke tacskókülsejű. Szegény már valószínűleg annyi bántást kaphatott az emberektől, hogy pillantásra sem méltat bennünket, mint az hétfőn kiderült. Most viszont nem akárhogy morgott és vicsorgott, jobbnak láttam hát visszavonulni.
Kedden napközben bent voltam a városban csak este mentem ki, nem sokat találkoztunk. Szerda reggel viszont kitüntetett figyelmével, egészen közel jött és én alaposan szemügyre vehettem. A szemrevételezésem alapján egyre inkább biztos voltam benne, hogy ez a kutyus vagy vemhes vagy már túl van az ellésen. Sajnos nem tudtam eldönteni akárhogy nézegettem. Arról, hogy a sufnihoz közelítsek szó sem lehetett, így nem tudtam megnézni mi van a sufni alatt. Tegnap estére viszont már szinte biztos voltam, hogy ez a kutyus túl van a dolgon már. Innentől fogva letettem arról, hogy elvigyem vagy elvitessem valami állatmenhelyre, biztos voltam benne a kiskutyák elpusztulnak ha igy lesz. Nincs más hátra, ki kell várni azt az 5-6 hetet amikor a kiskutyák életképesek lesznek. Ennél jobb nem jutott eszembe.
Jelenleg ott tart a dolog, hogy nem édesgetem magamhoz, csak visszafogottan foglalkozom vele, mert nem akarom, hogy nagyon hozzám kötődjön. Ő végülis egy kóbor kutya, maradjon is az. Természetesen ha ott vagyok adok neki enni, de ha nem akkor sem hal éhen. Úgy vettem észre nincsen kiéhezve mert elég válogatós. Például imádja felzabálni a bőrös virslimet, megbolondul érte úgy ugrál, de a kacsazsíros kenyér már derogál neki. A tejben főzött gabonapelyhek is amivel én próbálom helyettesíteni a kacsasültet és társait. Mondanom sem kell, hogy nem túl nagy sikerrel. Úgyhogy ez a Morzsi, - mert így neveztem el - kicsit válogatós. Hát ha megteheti, miért ne?:) Úgy vettem észre valahol máshol is kaphat enni. Ez megnyugtatott, mégsem tőlem függ csak a léte. Nyugodtaban hagyom magára. Viszont ha ott vagyok számíthat rám. Ma például vettem neki egy kis csirke farhátat, gondolom ezt csak elfogadja majd. Egész jól néznek ki ezek a farhátak, lehet, hogy betársulok. :)
Végül feltettem néhány képet erről a Morzsiról. Egyébként szép kutya, szivesen odaajándékozom bárkinek. Persze majd ha a kicsik életképesek lesznek. Egyébként őket is szivesen elajándékozom, lehet igényelni őket. Addig is köszönettel veszek minden jó tanácsot.:)
Odamenjek vagy ne menjek?
Vemhes vagy nem vemhes?
Békésen heverészve
