Ebédidő van Mályiban. Mi rizses húst eszünk, Morzsi meg ül mellettem és néz. Nem a széken persze, hanem a földön vagy inkább az azt fedő linóleumon. Már tudja, hogy ha én eszem akkor neki is szokott jutni valami. Mikor elkezdtünk enni éppen a kicsiknél volt, de megérezte az étel illatát és már futott is befelé. A teraszra érve beleszagolt a reggel kipakolt akciós "Renó" kutyalelelbe, hogy azt ne mondjam méla undorral állapitotta meg, hogy ez ugyanaz mint reggel volt és már jött is oda hozzám. Éppencsak meg nem kérdezte, hogy "Mit eszel?".Mint az egyszeri Bedecós reklámban a kisebbik lányka a nagyobbikat. Igaz ott ivásról volt szó. Az idősebbek még biztos emlékeznek rá, valami kakaót helyettesitő reggeli italféle reklámja volt.
Na szóval a Morzsi elhelyezkedett mellettem és le nem vette a rólam a szemét. Nem kért, nem ugatott, nem ugrabugrált csak nézett azokkal az ártatlan szép szemeivel. És csóválta a farkát. Én meg ahogy küldtem lefelé a rizst és a húsdarabokat oda-odanéztem és vívódtam. Egyrészt aggódtam az akciósan beszerzett 15 kiló "Renó" márkáju kutyaeledelem miatt, hogy ki fogja ezt megenni, másrászt meg nem tudtam a Morzsi szemébe nézni. A tekintetéből azt lehetett kilolvasni, hogy "...már ne haragudj, de hogy tudod elnézni, hogy itt állok melletted már percek óta, le nem veszem a szemem rólad, és nem vagy képes adni egy kicsit belőle. Ezt a vacak gépi műanyag kaját akarod rámtukmálni amikor te ilyen finomságokat eszel. Pedig neked nem is volna szabad enned, vasárnap is csak röstellkedtem miattad a tónál mikor elkisértelek benneteket".
Hát itt tartottam gondolatban mikor egy határozott mozdulattal leemeltem egy májkonzervet a polcról, felbontottam és csak úgy kenyér nélkül odaadtam neki. Egyébként a májkrémet mindig úgy szoktuk enni, hogy katonákat csinálok neki, mert ha rákenem egy szelet kenyérre akkor lenyalja és a kenyér meg ott marad. Én viszont belerakom a szájába, így már lenyeli az egészet. Naná, hogy nem adom neki magában. Egyrészt elég szaporátlan dolog lenne, másrészt meg esetleg elcsapná a hasát ami azért nem hiányzik senkinek. Most van rá a legnagyobb szükség, a kicsikkel kell foglalkozni. Most viszont annyira gyötört a lelkiismeret, hogy a kenyeret sem erőltettem. Mert azért a mi Morzsink igazából csak a majkrámet szereti. Hogy mi lesz az akciós "Rénó"-val? Hát a fene se tudja. De azt hiszem holnap veszek néhány far-hátat is, akciós megint. Ezeknek az apróságoknak mégsem adhatom ezt a műanyag kaját.
Nagyon aranyosak egyébként, nagyok már, így aztán a Morzsi hosszában csak három fér el kényelmesen, ergó egynek mindig küzdeni kell. A módszer mindig ugyanaz: elkezd szopni valakin fekve aztán addig izeg-mozog amíg alulra nem kerül kitúrva az ott lévőt. Aztán kezdődik az egész előlről. Hamarosan lesznek már fényképek is. :)
