Hallom bontják a budai Skála áruházat. Hát kétségtelen eljárt felette az idő. Amikor felépült a maga nemében tényleg más volt mint amihez hozzászoktunk. Építészetileg is más volt, főleg belsőépítészetileg. Kicsit már olyan volt mintha a Mariahilfer strassén lett volna odaátról a lajtán túlról. Modern volt, látványos, és főleg az árukészlete volt kicsit másabb mint a Corviné, vagy a Luxus áruházé, vagy az egész országot behálózó áruházláncé a Centrum áruházaké.

Mi vidéki emberek ha fontos dolgaink a fővárosba szólítottak bennünket nem hagytuk ki az alkalmat, hogy körülnézhessünk az áruházban, vegyünk ezt-azt amiről Miskolcon még csak nem is hallottunk. Szivesen bóklásztam én is a földszinti Szupermarketben ahol időnként soha nem látott finomságokat vehettem. És hát a szovjet vendégek.

Mint egyetemi oktató gyakran vittem fel néhány napra egyetemünkre látogató szovjet kollégákat a fővárosba. Természetesen a tanulmányút fontos része volt a vásárlás is. Akkoriban még meglehetősen kongtak a moszkvai boltok az ürességtől, hogy a nem moszkvai boltokról ne is beszéljek. Ha az ember átlépte a Moszkvát körülvevő körgyűrűt a kínálat rögtön a negyedére, ötödére csökkent a boltokban. Érthető hát a kontraszt ami mondjuk a GUM áruház és a Skála között mutatkozott. Persze ők fegyelmezett emberek voltak, csak semmi látványos lelkendezés, tudjuk még a kerti törpe is náluk volt a legnagyobb. Számtalan vicc szólt a hatalmas szovjet eredményekről, de azért jól bevásároltak. Meg én is, mert nekem is új és gazdag volt az a választék amivel ott találkoztam.

Aztán egy idő után nem kellett annyit utazni, megnyílt a Nyugatinál is egy Skála áruház. Hasonlóan modern kivitelben és ha lehet még jobb áruválasztékkal. És valami változott a kiszolgálásban is. Kicsit az is nyugatiasabb lett ami az udvarisasságban és a figyelmességben nyilvánult meg. Úgyhogy jó volt bemenni ezekbe a Skálákba.

És hát az a bájos hölgy is illett az új áruház reklámkampányához. Nekem nagyon tetszett annakidején, ezt itt és most töredelmesen bevallom. Fotomodell volt ő is, de azért volt benne üdeség, olyan elegánsan szép volt.

Én azt hiszem először hallottam Demján Sándor nevét is akinek a nevéhez kötődtek a Skála áruházak. Valahogy mindig az volt az érzésem, hogy neki egy kicsit több volt megengedve. Valahogy úgy lehettek az ország vezetői, hogy kell valami kis kitörés, valami ami mutatja a változások irányát. Viszont nem számottevő annyira, hogy megingassa a szocialista ideológiákba vetett hitet.

Nem állom meg, hogy ne írjak arról, hogy sajnálom az épületet. Gazdag ország lettünk. Szükség van az értékes területekre, hogy drága "európai szintű" épületeket és létesítményeket építsünk rá. Jöhetnek hát a dózerek...