A múlt héten szerda este váratlan események történtek. Véletlenül meghallottam 2 telekszomszéd beszélgetését a kutyákról, miszerint a sarkon lakó férfi kérdezte az egyik hölgyet valamikor régebben, hogy nem tudja-e véletlenül hová fialt a kutyája? A hölgy persze nem tudta, de azt mondta lehet, hogy a szomszédos telkemen található dzsumbujba. Ez a dzsumbuj egy őserdő, évek óta nem irtotta senki a füvet meg bokrokat. A gazdi eljött, körülnézett, be nem tudott menni így feladta. A dolog ennyiben maradt. Innentől a történetet ismeri minden Morgómedve olvasó.

Ezek szerint Morzsi nem csak nálam és a telekszomszédnál kosztolt, hanem haza is járt enni. Szerintem túlnyomórészt csak enni, mert mindig a kiskutyáknál volt amikor én ott voltam. Ezek után természetesen megkerestem a kutya gazdáját és elmondtam mi a helyzet. Eljöttek, megnézték a kiskutyákat és úgy egyeztünk meg, hogy elvisznek egy kicsit, a többieknek meg én gondoskodom gazdiról. Végülis minden kiskutyának van gazdája, Morzsi visszakerül a saját gazdájához és ezzel véget is ér ez a Morzsi történet.

Nem szivesen kommentálnám a dolgot, a következtetések levonását az olvasóra bízom. Egyet viszont biztosan tudok: nem nekem kellett volna utánajárnom annak, hogy kinek hiányzik egy kutya és néhány újszülött kiskutya. Én mindvégig azt hittem ez a Morzsi egy kóbor kutya amit néhányan patronálunk az üdülőtelepen és jó lenne neki is egy gazda, hogy a tél ne ilyen viszonyok között találja. Sikerült is találnom olyan családot ahová szeretettel befogadták volna, természetesen erre most már nem kerülhet sor. 

Hol tart a dolog most? Remélem a mai napon az utolsó kiskutya is új gazdájához kerül. Gondolom Morzsi most is lesz itt is meg ott is, de ezt majd meglátjuk. Én mindig szeretettel fogadom és a grill csirkéket ezután is együtt esszük majd. :)

Aztán ha az eső eláll, megnézem azt a sufnit, mit is kell azzal a tetővel csinálni. És a gazt is elégetem végre. A Morzsi történet ezzel ha nem is teljes heppienddel, de véget ér. :)