Az elmúlt napokban kimozdultam itthonról. Nem egyedül, kollégákkal. Konkrétan négyen indultunk el kedden reggel, hogy egy konferencián vegyünk részt Krakkótól 120 kilométerre egy Krynica nevű kisvárosban.

Ez a város tulajdonképpen egy fűrdőváros. Valahogy így képzelek el egy várost az Oszták-Magyar Monarchiából. Idősebb hölgyek és urak lakják a szálláshelyek nagy részét. Későn kelnek, - nincs hová sietni - majd elballagnak egy csarnokba ahol gyógyvizeket kortyolgatnak. Van sokféle, mindenkinek a saját nyavalyájára. Minket is megvendégeltek barátaink, én a másnaposság elleniből kértem, bár még nem volt szükségem rá. Szénsavas volt és büdös, a parádi vízre hasonlít leginkább. Érdekes kis edénykékből kortyolgatják. Olyan mintha egy teafőző kiöntő csövét a szánkba vennénk és azon kersztül kortyolgatnánk a tartalmát. Csak ezek laposak és nem olyan öblösek mint a teafőző. És persze kisebbek. Természetesen sokféle ilyen ívó alkalmatosságot lehet kapni, amit mi ajándénkba kaptuk porcelánból van. Lapos és kb. 2 deci férhet bele. Aztán újra meghallgattuk Nyikifornak a naív festőnek történetét, de a helyiek büszkék Jan Kiepurára a világhírű operaénekesre is.

A mi életünk - eltekintve egy rövid városi kirándulástól - egy kényelmes hotelban zajlott. Kellemes apartmant kaptunk fenn a tetőtérben, svédasztalos reggelik gondoskodtak arról, hogy a jövőben is mindenféle diétákkal sanyargathassam magam. Mert azért nehéz volt elklenállni a sült kolbászoknak, tojás rántottának, bundáskenyérnek. Utóbbi igazi meglepetés volt, azt hittem csak nálunk csinálják. Az ebédek viszonylag szolídak voltak, a munkás napok lezárásaként feltálalt vacsorák voltak a nap igazi étkezései. Kedden este szolíd fogadás, szerdán szabad tűzön sült malacka és egyéb húsok párolt káposztával, tegnap pedig a búcsúbankett alkalmából sikerült alaposabban megismerkednünk a helyi ételkülönlegességekkel.

Persze napközben előadásokat hallgattunk. Az angol és német nyelvűekkel nem volt gondunk, a lengyel nyelvűeknél meg a képekből próbáltunk rájönni miről is beszélhet az előadó. Többnyire ez sikerült is. A kulturális programoknál bájos ifjú hölgyek fordítottak nekünk, igazán nem lehet okunk panaszra. Én egyik társammal az orosz fordítást hallgattuk, másik két társam az angolt. Ezek a fiatal hölgyek minimum 2 nyelvet nagyon jól ismertek. Aki nekem fordított utolsó éves egyetemista, ugyanolyan jól beszélt angolul és németül mint oroszul. Aranyosak, kedvesek voltak, gondos házigazdaként igazán mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Tervezem, hogy néhány képet felrakok majd az Internetre, akkor megírom majd hol láthatók.

Holnap a csilletoló hallgatókkal bográcsozom, azt hiszem fogok majd írni arról is. Hát nem könnyű élet ez az enyém. Mindig csak enni, meg enni. Dehát nem vihetem a kefíremet, hogy is nézne már ki? Így aztán feláldozom magam, és megeszem néhány adagot abból a finom paprikás krumpliból. Mert az lesz. Majd a sör mennyiségét próbálom megfogni.:)