Fél 5 volt mikor leültem írni. A konferencián egyik majdnem (egy évvel alattam járt) évfolyamtársam mondta, hogy de jó, hogy mindenre jut időtök. Majdhogynem azt mondta, de ráértek ott az egyetemen. Szavaiból, hangsúlyából úgy vettem ki, arra gondol, hogy a munkaidő rovására. Hát nem igazán. Én ezeket az írásokat általában hétvégeken, vagy hajnalban, vagy délután vagy este írom. Mint most is. Ha otthon lennék a falumban, hallanám a kakasok kukorékolását. Egyébként ma a konferenciáról akartam írni, de visszanéztem korábbi írásaimat, nincs-e újabb komment amire még nem reagáltam és bizony volt. És röstellem, hogy csak most fedeztem fel.

Az a helyzet, hogy mikor ezt a Morgót elkezdtem, a sablont, ami az egésznek a kerete, ami a blog formáját megadja a sok felkínált közül én választhattam ki. Ki is választottam, ezt itt ni, amit láttok. Akkor az olyan volt, hogy a friss kommentek megjelentek a főlapon. Ami egy praktikus dolog - mint a példa is mutatja - mert az ember észreveszi, ha valaki régebbi íráshoz fűz véleményt. Viszont én csúnyának találtam. Így aztán megkértem egy barátomat aki szokott nekem segíteni bonyolultabb blog-ügyekben szedje már le. Le is szedte, és ennek köszönhetően most elfelejtettem reagálni két hűséges kommentezőm észrevételére. Hát igazán sajnálom. Igérem a jövőben 2 hétre mindig vissza fogom ellenőrizni a kommenteket. Mert azt az eredeti - számomra nem szép - állapotot nem szívesen állítanám vissza.

Mert értékes hozzászólások. Nem csak azért mert engem erősítenek meg, hanem úgyanúgy féltik a nyelvünket mint én. Ugyanígy állást foglalnak a mindent elárasztó nyelvi igénytelenséggel szemben mint én. Hogy ne kelljen visszalapozni belinkelem ide csak rá kell klikkelni az ide szóra.

Kedves fiatal olvasóm veti fel, hogy sajnos a nem magyar szakos tanárok is átveszik a TV-ből, rádióból áradó nem odavaló kifejezéseket. Hát bizony ez nagy baj. Mert a tanárra remélhetőleg még mindig felnéznek a nebulók. És ha ők ilyen példát mutatnak akkor bizony arra azt mondja a diák is: "akkor biztos így helyes, akkor én is így mondom". A nyelv szépsége, a nyelvi igényesség egy népnek ugyanúgy féltett kincse kell hogy legyen mint például a műemlékek, a kultúrája vagy a történelme. Nem volna szabad ezt hagyni tönkremenni. Most pedig sajnos ez megy. És ebben pont azok járnak élen amiknek éppen a jó példát kéne mutatni: a TV-nek, a rádiónak, az ujságoknak, a folyóiratoknak. És a tanároknak, akik talán még tartják a frontot. De kicsit körülnézve a felsőoktatásban félek már nem sokáig.

Vejgerpeti barártom lényegében osztja a meglátásaimat. Ő sem érti mik ezek az mr1-ek és társai. És ő sem érti a "szavak erejét". Teljesen felesleges itt mr1-ezni, eddig is jó volt a Kossuth rádió, Petőfi rádió, Bartók rádió, ezután is jó lenne. A többi butaságról nem is beszélve. Azóta sem értem mi a csoda az a szavak ereje? Illetve ha megerőszakolom magam értem, de felesleges állandóan bemondogatni. A nagyon zene meg - fenntartom - egy nyelvszennyező kifejezés, ebben a szlogen formában egyenesen bűn a nyelvünk ellen. És abban is igazad van, hogy minden tekintetben hódít az igénytelenség a Médiában. Mi akik máshoz szoktunk bizony most szenvedünk. Szenvedünk ha azt halljuk a rádióból, hogy beszóltak, hogy kirúgták, hogy király, hogy Ragályi Elemér új mozija, desztináció és társai. És a monitoring rendszerektől, pedig van magyar megfelelője: ellenőrző rendszer. Igaz, ezt már évtizedek óta halljuk. És szenvedünk a rossz kiejtéstől, bakizásoktól. Néha tényleg azt hiszem, a bölényeknek volt igazuk, hogy időben kipusztultak. Tényleg a könyvek jelenthetik a megoldást a sok ezeréves ősrégi filmmel szemben amit a TV-ben akarnak ránk sózni. Tudom, nincs pénz, ezek meg már nem szerzői díj kötelesek. De kell lennie pénznek. Én befizetem rendesen az adómat. Meg az ezt most olvasók is. Jó, nem nézünk TV-t, nem hallgatunk ráiót. Dehát híreket csak kéne hallgatni. Hát hallgatjuk is. És közben idegeskedünk, magunkban anyázunk. Na jól kimorogtam magam itt kora hajnalban.:)

Még egy gondolat a bölényekről. Ma már tudjuk, hogy nem teljesen pusztultak ki, a megmaradt ötből aztán az ember úgy százötven év alatt léttrehozott egy 3000-es állományt ami ma a világon van és most már nagyon vigyázunk is rájuk. Igy helyes. Védjünk amink van. A nyelvünket is. A bölények meg lehet, tiltakoznának ha tudnának beszélni.