Hát nehéz dolog ez a fogyókúra. Ki a csuda tudna ellenállni egy púpozott tányér palacsintának mikor fél egy tájban óraközi szünetben felmegy a szobájába? Hát senki. Én sem. Így aztán még mielőtt a tudatomig eljutott volna, hogy hát én fogyókúrázom, már el is tűnt vagy négy darab. Az ötödik tájékán derengett valami, de még a tehetetlenség hatására lement három. Na ekkor megálltam egy pillanatra, majd most már úgyis mindegy alapon lenyomtam még kettőt. Mennyi is az akkor? Tíz. Hát nem egy fogyókúrás adag az biztos. Dehát toltam volna félre akkor amikor szorgalmas lánykák sütögetik nekem a palacsintát a kollégiumban? Nyilván nem. Hát mea culpa, de ma én megint elveszítettem a fejem.
Na de mire is ez a nagy palacsintázás? Még mielőtt a kedves Morgómedve olvasóban felmerülne, hogy én itt palacsintahalmokra osztogatom a jegyeket fellebentem a titkot. A palacsintasütés balek-feladat volt olyan ifjú hölgyek számára, akik a Burschbrigád nevű diák baráti társaság tagjai szeretnének lenni. A már felsős tagok adták feladatul, kiegészítve azzal, hogy beszélgessenek el velem a füstölt csülök főzés műhelytitkairól valamint sikeres fogyókúráimról. Hát az utóbbival elég hamar végeztünk, de az előző témát tényleg átbeszéltük a csülök kiválasztásától az esetleges eloltásáig. Az ifjú hölgyeken szemmel látható érdeklődés látszott, bízom benne, hogy a főzés iránti vonzalmuk nem csökken a házasságban sem. Ez esetben jövendő férjuramnak jó sora lesz úgy látom. Olyan lehet mint én.:)
Egyébként, hogy a balakeság elkezdte a feladatok végrehajtását mutatta az is, hogy reggel fél nyolckor a páternoszter fülkéiben álmos leánykák üldögéltek kettesével magukkal hozva nyuszis-, macis-, meg egyéb kispárnáikat is és folyamatosan jártak körbe a páternoszterrel miközben egy kohász fiú fényképezte őket a földszinten. Nyilván a kiszabott feladatot hajtották végre, fejüket a párnára hajtva.
Volt valami bájos, kedves ebben az egészben. A páterezésben is, meg a palacsintában is. Bár ennek a páterezésnek biztos nem mindenki örült. Nem vagyunk egyformák. Én viszont írigylem őket, szavamra. Fiatalok, vidámak, élvezik az egyetemi életet. Dehát élvezzék is. Úgy emlékszem én sem éreztem rosszul magam itt a hetvenes évek elején. :)
