Akinek halálhírét keltik hoszú ideig él a földön, tartja a mondás. Horn Gyula ezek szerint sokáig fog élni. Sajnos azonban a hírek betegségéről szólnak. Én mindenesetre jobbulást kívánok neki. Mint minden embertársamnak kívánnám hasonló esetben.
És akkor egy kis morgolódás. Lám, lám, hová vezet a mértéktelen hírverseny. A szerkesztőségek a rossz hírek hallatán Horn életrajzokat kezdenek felhajtani, a szerkesztők már gondolatban nekrológokat fogalmaznak, mindenki elsőnek akarja világgá kürtölni a hírt. Ami valóban hír és a világ úgy működik, hogy az ilyen híreket időben kell az olvasók tudomására hozni. Időben, de nem idő előtt. Tehát lehet speizolni a wincseszteren ahonnan pillanatok alatt behívhatók az előre megfogalmazott hírek és nekrológok. De mindenkinek kutya kötelessége ügyelni arra, hogy ezek a hírek csak akkor szabaduljanak ki a helyükről ha tényleg itt az ideje. Hibáztak akik nyilvánosságra hozták. Mondhatják, hogy csak az nem hibázik aki nem dolgozik. Így igaz. De máskor tessék jobban vigyázni. Nem jó ha az ember az ujságból olvassa halálhírét. Különösen nem ha egy súlyos betegről van szó aki hajnalonta csendes magányában kénytelen szembesülni a ténnyel, hogy nem kizárt, hogy közeleg az idő. Már nem emlékszem pontosan, de mintha II. János Pál esetében is hasonló eset játszódott volna le. Igaz akkor mások hibáztak. Jó lenne ha harmadik már nem lenne.
És hogy valami jót is írjak. Tegnap este nagyon jó magyar filmet láttam az m2-n. Szinte hihetetlen. Sőt! Ami szintén nem megszokott manapság, új 2007-ben gyártot filmről van szó. Nem akartam hinni a szememnek. Színészek, adott forgatókönyv alapján (Kertész Ákos írta) eljátszottak egy történetet, ami fordulatos és izgalmas volt. 68 perc volt mindössze de igazi filmes élményt jelentett. A címe Méhek tánca volt. Egy igazi mai történet kisemberről, korrupt rendőrökről és ügyészekről, és talán az igazságról. Legkozelebb szólok ha lesz a TV-ben. Szerintem nem sokáig kell várnunk, már megind adják a Ripacsok-at ami szerintem kb. egy hónapja ment. Ismétlés a tudás anyja, tanultuk. Dehát ennyiszer? Nem könnyű manapság TV-nézőnek lenni.
