Estefelé érkeztünk meg Kijevbe. Vagy inkább éjfél felé. Addigra nekem is sikerült kipihennem a kalauznővel való aprócska kalandomat. Elvittek bennünket egy kollégiumba ahol nem sokat totojáztunk hanem hamar nyugovóra tértünk. Korábban érkezett szobatársaink - néhány kövérre hízott csótány - hamar befogadtak bennünket. Vidáman szaladgáltak körülöttünk mintha mi ott sem lettünk volna. Másnap jó hangulatban ébredtünk. Mégiscsak nyár volt, külföld, kalandok ígérete, mitől is ne lettünk volna feldobódva? Kicsit furcsán néztünk ugyan a kollégium ebédlőjében elénk rakott pár szem húsra ami valami pörköltszerű zavtban úszott, meg a mellé adott kásafélére, mi azért reggelire nem szoktunk ilyesmit enni. Mint ahogy káposztalevest sem ami a másik lehetőség volt. Így aztán a kevésbé kalandvágyók megelégedtek a nyers uborkával ami viszont jó bőven meg volt locsolva tejfellel is. Ha tudtuk volna milyen program elé nézünk talán óvatosabban reggelizünk, de szerencsére a hasmenések elmaradtak. Pedig ez az uborka-tejfel párosítás azért érdekes dolgokat eredményezhetett volna. Hálistennek azonban nem eredményezett.
Reggeli után elindultunk városnézésre, csak úgy gyalogosan. 11 felé már eléggé meleg volt, örömmel álltunk hát be egy kisebb sor végére, amelynek elején egy vitatható fehérségű köpenyben testes asszonyság mért valami sörféleséget egy lajtos kocsiból. Mire is gondolhattunk volna mint sörre? Mikor odaértünk és megkaptuk a hatalmas söröskorsónyi habzó sárgás lét mohón kezdtük inni és csak pár másodperc után jöttünk rá, hogy ez hideg is, habos is csak éppen nem sör. Mint megtudtuk ez valami kvasz nevű borzalmas ital, amit a helybeliek nagy boldogsággal tudnak kortyolgatni, mi viszont majdnem rosszul lettünk tőle. Vezetőnk szerint jó ez, csak meg kell szokni. Azért bíztunk benne, hogy annyi ideig azért nem leszünk kint, hogy meg is szokhassuk:)
Ezt követően órákig kóvályogtunk a 30 fokos melegben Kijev utcáin ismerkedve a város nevezetességeivel majd hajókirándulás következett a Dnyeperen. Gyönyörű szép nagy folyó ez a Dnyeper, csupán az első 2-3 óra után az zavart kicsit bennünket, hogy a hajón nem volt WC vagy javították, már nem emlékszem pontosan, de a lényeg, hogy pisilni nem lehetett sehol. A szenvedésünket külön fokozta, hogy körülöttünk az a hatalmas víz mindenütt mi meg itt gyönyörködünk a festői ukrán tájakban, mindezt feszülő húgyhólyagokkal. Mondanom sem kell mikor leszálltunk egy emberként követeltük egy nyilvános WC felkeresését. Ezután visszatértünk a kollégiumba ahol megehettük a reggelről megmaradt káposztalevest meg kását pörkölttel és már indultunk is az állomásra. A vonat hamarosan el is indult kicsi de lelkes csapatunkkal, hogy meghódítsuk a szűzföldeket. De előtte még útba ejtettük Harkovot. Ha lesz Internetem a közeljövőben innen folytatom. Ugyanis most váltok, ha minden igaz.
