Vidám élet van az íróasztalfiókban. Állítom jobb soruk van mint az akváriumban maradtaknak. Először is egy, a sufniból kibányászott, a hűtőből kiszuperált üveglap biztosítja a fényt és a kapcsolatot a külvilággal. De leginkább velem. A fiók tetején van. Aztán mellette a már említett Új Magyar Lexikon kiegészítő kötete. Ami egyébként 1957-es kiadású, apáméktól örököltem. De mivel 2 gyerek volt, a bátyámék vihették a Világtörténet-et ami szintén egy testesebb sorozat, szovjet szerzők tollából. Apámék nem várták meg amíg jobblétre szenderülnek, hanem amikor önálló lakásba kültöztünk mi is akkor szétosztották közöttünk a család eme 2 híres darabját. Gyanítom ők jártak jobban. Én a 30 év alatt vagy ötször vettem kézbe, nagy lendülettel felütöttem, hogy " Na, nézzük csak, mit ír a lexikon!". De miután egyszer sem találtam meg amit kerestem csak porfogó volt a könyvespolcon.
Később sajátos technikát vezettem be Szaratov márkájú szovjet hűtőm leeresztéséhez használtam, illetve használom ma is. Elnevezése ne tévesszen meg senkit, nagyon jó hűtő, 20 év után is vígan hűt. A hűtő leresztésénél valóban nagy szolgálatot tett, mert a konyhai székre egy hokedlit tettem, arra meg a fentemlített lexikon köteteit, attól függően milyen magasra akartam elhelyezni az elektromos hősugárzót, amivel siettethettem a leresztést.
Most látom de elkalandoztam, ami amúgy nem idegen tőlem, legjobban a hallgatóim tudják. Viszont mind megtanulják rendesen mikroprocesszorok programozásánál használt beágyazott szubrutinok kezelésének módját, az is hasonlít erre a visszatalálásos dologra.
Tehát az üveglap mellett ott a lexikon kiegészítő kötete, valamint Hankiss Elemér Diagnózisok 2. című hallhatatlan munkája. Rajta egy metrós sóletkonzervvel, mert öreg róka vagyok én, láttam már karón varjút, vagy méginkább hörcsögöt kiszabadulva. Pedig mindig meg voltam győződve róla, hogy most már aztán tényleg nem fog meglógni, de mégiscsak meglógott. A konzervvel nyomatom le a neves szociológus alapműnek tekinthető dolgozatát. Miután a hörcsögök részére a megfelelő szelelmi hátteret biztosítottam rövidebbre fogom a dolgot.
A fiókban némi hezitálás után megmaradt a cipősdoboz alsó fele is, ami igazán lakályossá teszi a dolgot. A cipősdobozt tekinthetjük nappalinak hodály jellege miatt, hálónak pedig a fiók fala és a doboz közötti rést ahol jól el lehet nyúlni. Az átjárást 2 kirágott lyuk biztosítja. Valószínúleg elfeledték, hogy már rágtak egy lyukat, ezért rágtak másikat is. Vagy az egyik a bejárat a másik a kijárat. Majd megfigyelem őket és megírom legközelebb. Bár szivesen közlekednek a cipősdoboz falán átmászva is, egyúttal megnézik nem felejtettem-e el az üveglapot vagy a lexikont rendesen visszatolni a helyére etetés után. Mert akkor meg lehetne lógni ugye.
Úgyhogy vidám élet van a fiókban, szerintem már maguktól nem mennének vissza a régi helyükre. Egyébként a másik mancsaft is köszöni szépen jól van, békességben, nyugalomban. Hálistennek. Este nagyon félettem őket. Dehát a dolog megnyugtatóan rendeződött. Néha irigylem is őket. Na nem mikor a falat másszák, hát akkor éppen nem. Sokkal inkább amikor elnyúlva ejtőznek a legmeghittebb sarokban a puha forgácson jól telepakolva a pocijukat. És jóízűen szuszognak.:)
