Nemrégiben egyik írásomban volt olvasható, hogy én még az előadásokon táblára írok. Egyik olvasóm aztán egy alkalommal rákérdezett, hogy miért is nem használok inkább írásvetítőt meg projectort? Jó kérdés. Még mielőtt azonban bárki azt gondolná, hogy én egy begyepesedett agyú ókonzervatív ember vagyok igyekszem leszögezni, hogy tudok róla, hogy léteznek ezek a dolgok. :) Sőt használtam is már mindkettőt. Utóbbit egy konferencia előadás kapcsán, az előbbit pedig rendszeresen, ha az anyagban olyan részek következnek ahol sok és bonyolult ábra van. Ilyenkor jön jól az írásvetítő, mert ha a táblára rajzolnám fel az ábrát elmenne vele az óra nagyrésze. Így viszont kivetítem, végigbogarásszuk és sitty-sutty jöhet is már a következő. Előtte persze mindenki megkapja az egészet papíron másolatban.
Akkor is használja az ember ezt a módszert ha sok volt az ünnep, órák maradtak el és emiatt kis lemaradás következik be. Ilyenkor is jól jön az írásvetítő, mert jól lehet vele haladni. Vagy például olyankor is mint tavaly télen történt, amikor sorozatos elcsúszásaim miatt nehezen tudtam állni meg járni. Így 1-2 heti fekvés után csak besántikáltam és ülve tarthattam az órákat, nem kellett a tábla előtt állnom és írnom. Tehát jó dolgok ezek a modern eszközök, de én mégiscsak jobban szeretem a táblát meg a krétát. Ami valójában már nem is a hagyományos értelemben vett fekete vagy újabban zöld fatábla, hanem fehér, műanyagból készült és valami filctollfélével írunk rá.
Miért is ezt használom ha tehetem? Hát mert szerintem jobban megmarad a hallgatókban amit mondok ha együtt építjük fel azt ami a táblára kerül. Tehát tart az előadás, én beszélek, néha kérdezek, ők válaszolnak én meg ennek megfelelően építgetem fel a dolgokat a táblán. Lehet egyszerre 2-3 ábrát is építgetni úgy hogy minden vonal, minden szám, minden utasítás odakerülésével tisztában vannak a hallgatók. És lehet, úgyis, hogy kivetítem a 3 ábrát készen, mellé 4 táblázatot előre kitöltve. Hát döntse el a kedves olvasó melyik marad meg jobban a hallgatókban. Ezért ragaszkodom én - ha csak tehetem - a táblához meg a "krétához".:)
