Vannak riportműsorok amiket azért nem nézek, mert nem szeretem a riportert. A riportalanyok érdekelnének de a riportereket sajnos annyira nem kedvelem, hogy inkább lemondok a riportalanyokról is. Így aztán vasárnap reggelente nem szól a kincstári egyes, nem érdekelnek a magánbeszélgetések és nem hallgatom azokat a mostanában futó műsorokat sem ahol a riporter már megpróbálkozott sok mindennel. Kezdte riporterként, rendezett darabot és filmet, szerepelt színészként, újabban meg színiházat igazgat.
Mint írtam nem nézem ezeket a műsorokat, viszont vannak kedvcsinálónak bejátszások, így aztán részese lehetek a dolognak úgy is, hogy nem nézem a műsort. Nemrégiben Vitray Tamással készült riport aki biztos valami szellemeset mondhatott mert a riporter harsányan elnevette magát, amit azért nem szívesen nevezek nevetésnek, inkább nyerítésnek. Vitray Tamás természetesen nem nyerített vele, folytatta a mondanivalóját mintha mi sem történt volna. Aztán ma reggel megint volt előzetes, és ujra a jól ismert nyerítésre kaptam fel a fejem. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy lám lám nevetni is lehet illetlenül. Mert ez a nevetés nekem nagyon illetlennek tűnt. Egy Vitray Tamástól vagy mondjuk Benkő Gyulától soha nem hallottam ilyen nevetést de el sem tudnám képzelni. Hogy hogy jön ide Benkő Gyula? Hát onnan, hogy én őt igazi úriembernek tartottam. Még abból a közegből is kiemelkedett amiben élt és mozgott, ahol azért az úriemberek az átlagnál nagyobb gyakorisággal fordultak elő. Azaz a színészek közül. Hát ezen mélázgattam ma reggel készülődés közben.
