Tegnap este úgy döntöttem új pizsamát veszek fel. A dolog nem igazán rendkívüli, mióta kínai boltban szerzünk be bizonyos ruhadarabokat túl hosszú élettartamra nem vagyunk felkészülve. Megszoktuk, hogy előbb utóbb elkezd szétmenni, főleg a varráson. Varrogatjuk egy darabig aztán kidobjuk az egészet. Olcsó húsnak híg a leve, azaz olcsó pizsamának könnyen feslik a varrása. Azok számára akik most hamiskásan mosolyognak az orruk alatt elárulom, hogy nem csak üleptájon, hanem a boka környékén is előfordul a dolog.:)

Így aztán este mikor eljött az ideje leültem az ágy szélére, hogy felvegyem. Nekem már biztonságosabb ez így üldögélve, mint fél lábon állva, esetleg ugrálva a még szabadon lévő lábammal belecélozni a pizsamanadrág másik szárába. Ez meg vagy összejön, vagy nem. Az esetek többségében összejön. De van amikor nem. Na ilyenkor is szakadni szokott a pizsama. Vagy fél méter hosszon. Hálistennek ez viszonylag ritkán fordul elő, a jellemző azért inkább a normális használattól és mosástól való elhasználódás.

Szóval, hogy visszatérjek mondandóm fő vonalához, ülök az ágy szélén, keresem azt a kis picike fehér jelölést ami idáig mindig és minden alsóneműn biztosan jelezte, melyik a hátsó fele a nevezett ruhadarabnak. Meg is találtam. Megfordítom, hogy hátul legyen, ezzel kvázi irányba fordítottam ezt a praktikus hálóneműt, mikor meglátom a kis fehér textildarabkát elől. Ejnye no, - gondoltam - most fordítottam meg, hogy hátul legyen. Mit keres ez megint elől? Na mindegy, biztos tévedtem, nehéz napom volt, előfordul. Aztán megint fordítottam rajta egyet, most jól oda figyeltem a dologra, biztos voltam benne, hogy jó irányban all a pizsamanadrág, dughatom bele előbb az egyik majd a másik lábamat, hogy aztán felállva befejezhessem a műveletet. Már majdnem elkezdtem a dolgot, mikor látom pimaszul továbbra is ott fehérlik az elülső részen a kis fehér ruhadarab. Az ördögbe! Most már kicsit mérgesebben alaposabban szemügyre vettem a nadrágot és nem akartam hinni a szememnek: mindkét oldalon, elől is és hátul is bele volt varrva egy néhány négyzetcentiméteres fehér jelölés. El nem tudtam képzelni mi vezethette kínai barátainkat, hogy egy jól bevált szokást ilymódon sutba dobjanak. Ami azért jelentős mértékben segítette a férfiembert, hogy üzembiztosan eldönthesse intimebbnek számító ruhadarabjairól, hogy melyik is az eleje.

Nem mindig volt ez persze így. Valamikor, olyan pizsamákat hordtunk ahol az elülső részen található nyílás (slicc) egyöntetűen eldöntötte melyik az eleje és melyik a hátulja. Nem is tévesztette el az ember. Aztán időnként az ember - eléggé meggondolatlanul - megvesz slicc nélküli boxer alsókat is. Itt aztán tényleg a legpraktikusabb a kis fehér jelzés volt az útbaigazodáshoz. El lehet persze dönteni úgy is, hogy az ember előbb megnézi előlről, aztán megnézi hátulról, utóbbi kissé bővebb, és már kész is van. De a nagy sietségben aztán el is tévesztheti. És ha a sietség tényleg nagy, felveszi rá öltönyét is és egy ilyen fordítva felvett boxer alsó kicsit kényelmetlen azért. Nem véletlenül csinálják hátul az ülepet bővebbre. Ezért is volt jó hátul az a jelzésféle aminek úgy tűnik vége. Azért bízom benne, hogy csak valami selejtről van szó, mint például amilyent Déri János mutatott be valamikor a Pocsék Áruk Fóruma című műsorában. Vagy valami vicces kedvű kínai asszonyság művéről, aki - ki tudja milyen élmények hatására - mindkét oldalra varrt egy-egy kis jelzést, magában nagyokat mosolyogva amint elképzeli miként forgatja majd valaki míg rá nem jön, hogy ez alapján nem tudja eldönteni melyik is a pizsama eleje és hátulja. Innen üzenem neki: a dolog bejött, mosolyoghat.:)