Vizsgaidőszak van, hetente egyszer vizsgáztatok. Igaz, akkor mind az 5 tárgyamból lehet jönni. Tegnapra tízen iratkoztak fel, hát ennek egy része még eljön egyszer és nem azért, hogy jóról jelesre javítson. A hallgatók tudják, hogy kellemes, barátságos ember vagyok, meg jópofa meg ilyesmi de a tanítás meg a számonkérés az más. Azt én jól el tudom választani a könnyebb fajsúlyú dolgoktól. Na de ezt csak úgy kitérőleg mondtam, most a lomtalanításról szeretnék írni.
Érdekes dolog ez. Az ember úgy 55 éves korig gyűjtöget azzal, hogy jó lesz ez még valamire. Aztán ha majd szükség lesz rá nem a boltba kell majd menni. Így aztán szívesen elkerülget évtizedekig például egy műanyag szemetes edényt amit még az ánti világban vett a KGST piacon. Kicsit csúnyácska ugyan, mondhatnám, hogy egyszerű mint a szovjet ember, de legalább olcsó volt. Így aztán minden évben kézbe vettem én is a sufniban, hogy most már aztán tényleg ki kéne dobni, aztán mindig megmaradt. Mint ahogy megmaradt 2 csokor művirág, egy kissé penész rágta derékszíj, egy előszobai fogas, 3 egészen jó állapotú bőrönd, egy éjjeli lámpa, néhány zippzárja ropmlott aktatáska, meg egy csomó ez meg az, nem sorolom tovább. És persze rengeteg trabanthoz tartozó dolog. Szőnyeg, fényszórók, lemezek, alkatrészek. Amiket idáig őriztem és amelyektől viszont egy határozott döntéssel végre megszabadultam tegnap.
Aztán ahogy telnek az évek, amikor egyre kevesebbnek tűnik a hátralévő idő az ember már nagyvonalúbb. Kicsit könnyebb szívvel dobál ki olyan dolgokat amiket 2-3 éve még szívéhez szorítva védelmezett volna ha valaki (mondjuk a felesége) ki akarta volna dobni. Mint ahogy már én is elég nagyvonalúan selejteztem tegnap.
Persze jó előre felkészültem én erre a lomtalanításra. Néhányszor ugyanis befürödtem már, későn ébredtem fel és lekéstem. Most már évek óta időben készülök rá. Mivel a Polgármesteri Hivatal a helybeli lakosok postaládájába dobja be a tájékoztatót így az üdülőterületen nyaralgatók nem nagyon tudnak róla. Persze így a lomtalanítás költsége is kisebb, ami nem elhanyagolható szempont a mai időkben. Persze benne van a pakliban, hogy ha lenne postaládám énhozzám is bedobnák. Nem tudom. Talán ki kéne próbálni jövőre. Venni ugyan nem fogok postaládát, de kiakasztok majd egy dobozt, ráírom hogy postaláda, és várom az értesítést.
Idén viszont a faluban lakó kollégákat és tanítványokat kértem meg, szóljanak ha lesz hír a lomtalanításról. Múlt csütörtökön aztán jött a várva várt üzenet: június 4-én reggelig kell kirakni a lomokat. Ki is raktam tegnap délután.
Komoly testmozgás volt, van is ma izom lázam rendesen. Előbb a füvet nyírtam le, cefetül nő idén, biztos a globális felmelegedéstől. Aztán kezdtem el szelektálni kincseimet. Időben végeztem, még volt egy kis időm a buszhoz menetelig, nekiláttam olvasgatni. Véletlenül ültem le a kapuval szemközt de nem bántam meg. Hamar leengedtem a könyvet és innentől csak azt figyeltem mi történik a lomokkal. Nagyon tanulságos volt nézni ahogy megjelentek a guberálók.
Elsőnek egy moped félével érkezett egy férfi. Messziről nem láttam mit szedett ki de ami biztos: elvitte egy jobb sorsra érdemes Videoton gyártmányú Apolló rádió 2 hangfalát. Azt hiszem ez az Apolló volt a szocializmusban az első sztereó rádió. 2 hangfallal árusították és egész dizájnos volt, le a kalappal előtte. Nem az enyém volt eredetileg, egyik kollégám ki akarta dobni de elkértem, hogy megjavítom aztán milyen jó lesz a telken. De a javításból nem lett semmi, a rádió részt 2 éve dobtam ki mikor festés volt nálunk, azt hiszem írtam is róla itt a Morgóban. Most viszont beteljesedett a hangszórók sorsa is, egy robogóra rögzítve hagyták el a helyszínt. Aztán egy jobbfajta autó jött, személy gépkocsi, ennek gazdája úgy láttam leginkább a fémekre utazott. Alig hogy elment begördült a helyszínre egy másik autó. Vezetőik ismerhették egymást mert váltottak is pár szót egymással. Még ő is átnézte de neki már egész kevés maradt. Mint Antal Imre barátainak akik mostanában válogathatnak az általam is nagyra becsült művész vidám jeleneteiből.
Eljövetelkor szemrevételeztem mi maradt. Hát elég sok mindent elvittek. Nem nyúltak viszont a ruhákhoz - mert az is volt - és a könyvekhez. Utóbbin mondjuk nem nagyon csodálkozom. Talán majd ezután, hogy véget ért a Megyei Könyvtárban a felolvasás, amikor is 24 órán keresztül olvastak fel felváltva naiv értelmiségiek elég gyér hallgatóság előtt. Ez a gyér hallgatóság estefelé volt, kíváncsi lennék milyen volt az érdeklődés mondjuk éjjel 3-kor. Na de ne szóljuk le az akciót, biztos sikeres volt.:)
