Az új autó egy Suzuki Swift. Persze a döntés nem volt egyszerű. Kezdetben egy 3 év körüli használt Suzukiról volt szó, de annyi sok rosszat hallottam a használt autók piacáról, hogy benyúltunk mélyebben a zsebünkbe és új autó mellett döntöttünk. Innentől már csak az volt a kérdés, hogy Ignis vagy Swift? Sokan elmondták ők mit vennének, így aztán a közvélemény kutatás után egy szemernyivel sem voltam okosabb mint előtte. Mikor az előleget vittem még mindig nem tudtam mire viszem. Aztán beültettek mindkettőbe elvittek egy-egy körre és a Swift mellett döntöttem. Igaz ennek kisebb a csomagtartója de van benne szervokormány. Meg kényelmesebbnek is találtam. Ezután még néhány napig várnom kellett amíg a pénzemet megkaptam és már be is fizettem a teljes vételárat. Innen már csak pár nap volt hátra az átvételig. Közben elintézték a Trabant forgalomból való kivonását is. Ez plusz szolgáltatás volt mert náluk vettem az autót. Közben ismerőseim, rokonaim, barátaim mindenféle jó tanácsokkal láttak el. Ennek köszönhetően kinéztem egy autósiskolát ahol szolíd díjért egy órát vezethettem egy Swift-et egy kimondottan szimpatikus oktatóval. Ez igen jó ötlet volt, persze nem az enyém. Ennek köszönhetően már bátrabban ültem bele szerdán a sajátomba. De előtte elmesélek valamit.
Sajnos egy kellemetlen emlékem maradt erről a vezetésről. Tulajdonképpen nem is az egyéni sérelem bántott, hanem - hogy úgy mondjam - össztársadalmi szinten voltam szomorú. A következő történt: véletlenül hármasba tettem a sebváltót egyes helyett és a lámpánál való induláskor lefulladt a motor. Persze gyorsan intézkedtünk, de már hallottuk is a türelmetlen dudálást hátulról. Hátranéztem, hát egy idióta emelgette felfelé mindkét kezét, hogy "Na mi van hé, há mé nem mentek wazze?" Én a bunkóságnak ezen fokán igencsak elcsodálkoztam, szinte nem is értettem a dolgot, hogy lehet ennyire sötét egy ember. Hát mi van ennek az agya helyén? Nagy úr azért kihajolva megmutatta az autó tetején a táblát miszerint most itt éppen autót tanulunk vezetni, és mivel otthon a nagyszobában ezt nem lehet csinálni, kénytelenek vagyunk itt csetleni-botlani a homo sapiens ilyen különleges példányai előtt mint ez a... na jó nem gorombáskodom. A végén olyan leszek mint ő. Ezt a végét már csak én gondoltam, ő beérte a táblára való erőteljes mutogatással. De azért szomorú voltam, mert ha ilyen példányok vannak még közöttünk akkor bizony még nincsen itt a Kánaán közel sem. Úgy értem közoktatásilag. Egyébként ült mellette egy korban hozzá illő hölgy, olyan 22 éves lehetett. Közömbösen (vagy tán szomorúan) üldögélt az anyós ülésen. Nem tudom milyen kapcsolatban volta az agyatlan ifjúval, de ha valami házasság félére gondol nagyon lebeszélném. Ettől még pártában maradni is sokkal jobb lehet. Aztán az oktató szomorúan megjegyezte, hogy "Hajaj, hogy mennyi ilyen van...". Hát az bizony baj, ha sok van belőlük. Egy társadalom fejlettségét nem csak a GDP-vel lehet kifejezni hanem a kiművelt emberfők számával is. Márpedig ott ahol e n n y i r e selejtes példányok is előfordulnak bizony van ok a szomorúságra.
Ezen kis kitérő után visszatérek a szerdához. Egy alkalmazott megmutatta a legfontosabb dolgokat és felhívta figyelmemet arra, hogy benzin csak az első benzinkútig van benne. Ezen megint elcsodálkoztam. Ez olyan merkúros dolog volt. Debrecenben volt szokás, hogy annyi benzin volt benne ami a teleptől 2 kilométerre lévő benzinkútig volt elég. Ott aztán feltétlenül "meg kellett itatni" az éppen aktuális trabantot. De ugyanígy volt Csepelen is nem csak Debrecenben. Tulajdonképpen azt nem értem, hogy az ember kifizet néhány milliót egy autóért és most 2-3 liter benzinen spórolnak. Az első kút egyébként 500 méterre volt.
Na mindegy, az első benzinkútig eljutottam, megtankoltam és sínen voltam. Néha még azért a sebességváltást most is megelőzte egy kis ablaktörlés, de azért már egyre ritkábban. Ugyanis a Suzukiban az ablaktörlő kapcsolója van ott, ahol nekem 31 évig a sebváltó volt. Szóval sínen voltam, megkötöttem a biztosításokat és szokom az új autót. A családból csak nekem van jogosítványom ezért az egyes szám első személyben való fogalmazás. És akkor lássuk a medvét!
Hát ő az, személyesen. Nem lesz ez rossz autó, már kezdünk összeszokni.:)