Morzsi köszöni szépen jól van. Idén megint engedett valami vonzó fiúkutyus csábításának és május táján megint a szokásosnál nagyobb pocival jelent meg és az emlők is alátámasztották a gyanúmat, hogy ez a Morzsi megint elleni fog. De ha még ez nem lett volna elég meggyőző, hozzájött még az is, hogy egyre gyakrabban szaglászta körbe a telket, különösen a sufnit és környékét. Gondolom valami nyugalmas helyet keresett. Miután a sufni teteje egyre rosszabb állapotba került - tavaly Morzsiék miatt nem tudtam megjavíttatni - ezért úgy gondoltam, most ne nálunk vackoljon be, szerencsésebb lenne ha otthon hozná a világra a kismorzsikat. Így aztán kicsit körülkerítettem a sufni alját és amikor eljött az ideje Morzsi valóban otthon szülte meg a kicsiket .
Csak emlékeztetnék, hogy ez az otthon - mint később kiderült - úgy 70 lépésnyire van tőlünk. Pontosan nem ismerem a szülés körülményeit, csak egyszer amikor a ház előtt autóztam el, láttam, hogy egy kiskutya ugrabugrál Morzsi mellett az udvarukon. Később benéztem a családhoz is, megtudtam, hogy 5 kiskutya született és sikerült is gazdát találni nekik. Egyet megtartottak, így most ketten őrzik a portát amikor a háziak elmennek otthonról.
Morzsi természetesen átjár hozzánk, csak idén a dolog fordult meg kicsit. Tavaly nálunk lakott, de haza járt egy kicsit kipótolni a nálunk kapott kosztot, most viszont otthon lakik és nálunk szokott vendégeskedni. Ez korábban úgy nézett ki, hogy amikor levettem és visszaraktam a vízóra fedelét ezt meghallotta, és már szaladt is át. Most már a kapu nyitásának hangja is elegendő. Vagy kétszer elkísérte a kicsi is, de mikor közelítettem hozzá, hogy lefényképezzem hazaszaladt. Nem is tudtam még róla rendes fényképet készíteni. A lentebb látható kép úgy készült, hogy messziről kocsiból készítettem. Közelebbről nem lehetett mert igen félős még.
Mostanában egyre többet van nálunk, ma már nem csak eszik aztán megy haza, hanem szívesen heverészik, alszik is a közelemben. Reggel nálunk kezdi a napot valami ínyencséggel, amivel gyorsan hazaszalad, gondolom a legfinomabb falatokat megosztja a Kismorzsival. Én már ezt tudom ezért mindig egy szép nagy darabot adok első alkalommal. Aztán ha kevés, fordul még egyet. Ezután már vagy visszajön, vagy nem. Ha visszajön adok még neki, ha nem tudom , hogy jóllakott.
Aztán legközelebb délelőtt jön vissza, ilyenkor már marad is. Keres egy kellemes helyet ahol jókat szundikálhat. Ebédnél odajön azért, hátha leesik egy-két ínyenc falat. Ilyenkor már nem éhes, inkább a szeme kívánhatja. És nem én lennék, ha időnként nem adnék neki valami finomságot. Estefelé aztán hazaballag, és otthon is marad.
Hát így éldegélünk mi Morzsival mostanság. Szeretjük egymást, de azért a rend mégicsak az, hogy van egy otthona, hozzánk csak vendégségbe jár már. És természetesen ez így van rendjén.:)
És most nézzünk néhány képet.
Morzsi és Kismorzsi.
Pihengetés a tornácon.
Kicsit álmosan...
...és aztán csak elnyomta az álom.:)
