Hát ez is megvolt. Volt bennem egy kis stressz. Egyrészt ha 49 fős egy busz akkor ne 50 embernek ígérjem meg, hogy jöhet velünk Selmecre, másrészt a busz is ott legyen 6-kor ahol lennie kell és végül a szállásunkon se nyíljon túlzottan tágra a szállásadónk tekintete mikor 50-en megérkezünk azzal, hogy itt vagyunk, hol vannak a szobáink. Hálistennek A. B. asszony a ház előtti kis asztalnál a munkatársaival üldögélve várt bennünket és mosolyogva jött elénk mikor megérkeztünk. Na itt esett le nagy kő a szívemről. Mégsem jó dolog ha megérkezünk és kiderül, hogy nincs hol aludnunk. Szerencsére most volt. Nem egy full extra szállás, de a mi pénztárcánkhoz van szabva ami fontos szempont.
Gyorsan felkapkodtuk legszebb gúnyáinkat, minden kar a magáét aztán már mentünk is a temetőbe koszorúzni. Megkoszorúztuk a bányász és kohász professzorok sírjait, aztán elmentünk Marian Lichner polgármester úr sírjához is. Nagy barátja volt ő a selmeci hagyományoknak, így nekünk is. Talán egy éve ragadta el a váratlan halál, autó balesteben hunyt el szegény. Ezt követően megkoszorúztuk az Óvárban a Honvéd szobrot, majd kezdetét vette a gondtalan sörözés Selmec összes sörkimérésében. Nem feledkeztünk el arról sem, hogy valami étket vegyünk magunkhoz, hiszen messze volt még a másnap reggel. És tudtuk, hogy addig sok sört kell még a torkunkon leengedni.
Én személy szerint a Böhm-féle Restauráciába tértem be egy Beef Stroganovra, ami kedvenc ételem. És bár kicsit haragszom a cégre, de gasztronómiai okokból kész vagyok megalkudni is. Így aztán csak bementem. Ez a Stroganov marhahúsból készül gombával egy nagyon kellemes majonézes pikáns mártással. Garnírungnak knédlit adnak hozzá, ami szintén kedvenc ételemnek számít. A kissé kapkodva elfogyasztott vacsora után már siettem is a Grand Hotelbe, amit a hallgatóink csak Nagy Matejnek hívnak. Ott ugyanis fél 6-ra beszéltem meg randevút lelkes fiatalokkal, akik elvállalták a zászlók vitelét a felvonulás során. A randevú időpontját úgy választottuk meg, hogy legyen idő egy sörre is, ami összekovácsolta eme lelkes társaságot. A sör után nótázva-énekelve vonultunk le a felvonulás kiindulási pontjához ahol még meglehetősen kevesen voltunk, de egy-két telefon után megnyugodtunk, hogy minden rendben, innen indul majd a menet ha a résztvevők is mind megjönnek. Meg is jöttek egy idő után, így aztán egyszer csak elindultunk mi is. Mint mindig, az OMBKE zárta most is a sort. Nyilván szlovák barátaink is abból indultak ki, hogy az igazi nagyágyúkat a végére kell rakni, hiszen a magyar delegáció nagyjából 300 fős létszáma igazán imponálóan hatott az út két oldalán a járdán álló selmeciekre. Ha szerénytelen akarnék lenni azt mondanám, a mi jelenlétünk teszi igazán emlékezetessé ezt a minden évben megrendezett nagyszabású ünnepi eseményt.
És akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Meglepően nagy szeretettel fogadtak bennünket a selmeciek. Mosolyogva, időnként tapssal köszöntöttek bennünket. Természetesen mi is igyekeztünk kifejezni szimpátiánkat és örömünket, hogy itt lehetünk és a fogadtatás igazán kedves és barátságos volt. Én legalábbis ezt tapasztaltam. Később is amikor a Kis Matejbe beültünk, hogy fél 12-ig agyoncsapjuk az időt, az ott lévő helyiek is rendkívül barátságosak voltak. Persze mi is. Fogyott a vágott sör és a brindzovy halusky a Kis matejban, ami a juhtúrós sztrapacska szlovák neve. A pincérlányok nem sokat pihenhettek, állandóan úton voltak kezükben a sörökkel és sztrapacskákkal. Gondolom most viszont néhány napra bezártak, hogy kiheverjék rövid de annál megerőltetőbb látogatásunkat.
Szombatot mi már szabad programmal töltöttük. Volt ebben városnézés, kultúr program, séta és természetesen evés-ivás. A Kis Matej pincérnői utolsó erejüket szedték össze, hogy győzzenek bennünket kiszolgálni. Látva fáradságukat néhányan megszánták őket és hogy ne a nehéz söröket kelljen cipelniük áttértek a Borovicskára. 4-kor aztán felkerekedtünk és hazamentünk, hogy vacsorára bevágjunk egy emberesebb adag pörköltet főtt krumplival egyúttal megágyazva a szakestély alatt elfogyasztandó söröknek. A szakestély jól sikerült, fogyott a sör és a zsíros kenyér hagymával, ha jól számolom 4 óra vidám együttlét és éneklés után fejeződött be a hívatalos rész, hogy a kevésbé hívatalos még eltartson úgy az éjszaka közepéig. Dacára a kései lefekvésnek vasárnap időben tudtunk reggelizni, hogy 9 óra tájban már újra Selmec felé autózzunk. Az Akadémia lépcsőjén fényképezkedtünk egyet - mint eddig minden évben - majd a fiatalok felmentek a Kálváriához. Hát én inkább olvasgattam a buszon, sok nekem már az a pár száz méteres szint különbség. Ezután már csak a zólyomi állomáson álltunk meg, hogy - szintén mint minden évben - a restiben megebédeljünk és a Lidl-ben elköltsük utolsó koronáinkat. Most már tényleg utolsókat, hiszen januártól ott már az Euro lesz divatban. Aztán fél 5 felé haza is érkeztünk jó hangulatban, elégedetten. Én különösen elégedett voltam mert nagyon rendes fiatal emberekkel voltam, öröm volt velük tölteni ezt a 3 napot. Bár ha jól meggondolom ez még mindig így volt. :)
