Ma reggel elkísértem vendégeinket a Coraba, vásároltak néhány apróságot, jobbára olyasmiket amik nincsenek a szomszédos országban, aztán útjukra bocsátottam őket. Én meg ha már ott voltam kiugrottam Mályiba és bepakoltam mindent a házba ami idáig kint volt de bent volt a helye. Nem mintha még arra számítottam volna, hogy nyaralásra alkalmas idő lesz, inkább nem látszott a dolog sürgősnek, meg időm sem nagyon volt rá. Most viszont úgy gondoltam bepakolok, aztán jöhet a tél.
Mályiba kiérve Morzsiék előtt elmenve, nem láttam őket az udvaron, aztán mikor megálltam a házunk előtt és akkor sem tűntek fel kicsit nyugtalankodtam. Csak nem történt bajuk? A szomszédos telkeken lévő 2 méter magas dzsumbujt valaki kivágta, el tudtam látni egészen az udvarukig, továbbra sem látva őket tényleg nyugtalanná váltam. Annál nagyobb volt az örömöm aztán amikor megláttam, hogy árkon-bokron keresztül futnak felém. Elől a fiatalabb, a nyáron született, mögötte meg Morzsi, kissé öregesebben. Volt aztán öröm. Én is ráértem, hagytam hát, hogy örüljenek nekem. Morzsi inkább a kezem nyalogatta, a Kismorzsi meg mindenáron a szájába akarta venni, persze sikerült is. Érdekes, milyen óvatosan csinálta. Kezem fején éreztem a fogait mégsem sértette meg. Én meg meghatottan simogattam őket, mikor melyiket.
Aztán előkerült a frissen beszerzett baromfivirsli is és elkezdődött az evés. Szinte alig győztem lehúzni a műanyagot a virslikről olyan ütemben ették. Első körben megettek fejenként vagy négyet, azután kicsit dolgozgattam, majd megint előkerült a virsli. Még mindig volt étvágyuk, és ez csak akkor hagyott alább amikor már jöttem el és búcsú falatként kínáltam még nekik egyet-egyet. Hát ez már nem nagyon ment. Nem baj, hideg van, ha ott is marad, holnap is jó lesz még. Hazaérve kíváncsiságból megmértem mennyi virslit ettek meg. Az egy kilóból 30 deka maradt, a többit bizony Morzsiék ették meg. Hálistennek, hiszen jön a tél és egyre ritkábban fogok menni Mályiba. Bár gyanítom idén ez sűrűbb lesz mint tavaly. Ha másért nem, hogy szeretgethessük egymást egy kicsit ezekkel az aranyos kutyusokkal. Csináltam néhány képet is, megmutatom:
Megérkezés után. Én még kívül, ők már belül.
Virslire várva:)
A téli telek Morzsiékkal
