Jól megszívatott tegnap a szuzukim. De kezdem az elején. Néhány nappal ezelőtt az üzemanyagjelző műszer mutatója elérte a közel nulla állapotot. Én meg úgy voltam vele, hogy most nincs kedvem tankolni, majd holnap, vagy holnapután és millió okom volt rá, hogy most miért ne tankoljak. Teltek a napok, a mutató meg szépen kúszott lefelé már kicsit el is hagyva a nulla értéket. Nem aggódtam nagyon, mert a szuzuki szwiftes fórumon is azt olvastam az Interneten, hogy azután, hogy kigyullad az a bizonyos lámpa - ami az üzemanyag hiányát jelzi - még kb. 10 liter van a tankban. Így aztán nyugodtan autózgattam mindig másnapra hagyva a tankolást. És természetesen vártam, hogy kigyulladjon az a bizonyos jelző lámpa. Kicsit bennem volt az is, hogy egyszer legalább meg kellene néznem amikor kigyullad. Teltek a napok, én meg csak vártam, hogy mikor gyullad már fel.

Aztán tegnap délután jöttem haza az egyetemről az Avas alján - a Miskolcot ismerőknek mondom - a Cementipari Gépjavítónál egyszer csak leállt az én szuzukim. Ráadásul úgy, hogy a hátulja kicsit belógott a belső sávba. Megpróbáltam én kissé megtolni felfelé, hogy legalább ne lógjon be, de ez már nem trabant, ezt nem lehet csak úgy tologatni. Végül beültem és visszagurultam a külső sávba, természetesen elvágólag a járdaszegéllyel, kitettem az ablakba az elakadásjelző háromszöget és elindultam benzinért.

Első gondolatom az volt, hogy megyek a 2 megállónyira lévő benzinkúthoz, biztos van kannájuk is és hozok onnan. De aztán eszembe jutott, hogy van nekem otthon kannám, így aztán hazafelé vettem az utam. Otthon viszonylag hamar megtaláltam a kannát, viszont nem találtam a hozzávaló hosszú nyakú kiöntőcsonkot amivel kényelmesen bele lehet önteni a kanna tartalmát a tankba. Beraktam hát egy tölcsért a konyhaszekrényből, bár magam sem nagyon bíztam abban, hogy jó lesz. Így indultam el a benzinkúthoz. Ott aztán mikor megláttam a gyönyörű szép új benzinkannákat gyorsan vettem egyet, nehogy már utána meg a betöltéskor  legyenek gondjaim. Busszal szépen elmentem a kocsiig, aztán éppen az edény kupakjával kínlódtam amikor hirtelen megállt mögöttem egy kocsi amiből 3 hallgatóm szállt ki. Látták, hogy ott molyolgatok a kocsi körül egy benzines kannával, befordultak hát, hogy segítsenek. Mit mondjak? Jól esett a a dolog.:) Betöltöttük, megköszöntem a segítséget, aztán elindultunk, mindenki a maga útján. Közben meg az járt a fejemben, hogy ezek a fiúk el is mehettek volna mellettem, nem láttam őket, mert háttal álltam. De nem mentek el. Hát ez az! Nem sok pénz van itt az egyetemen de van helyette más. Ami azért több a pénznél.:)