Nézem a heti TV műsort. Ma este is egy Jiri Menzel film lesz, holnap este is. És volt egy a múlt héten is. A közös mindhárom filmben az, hogy mindegyik 23.35-kor kezdődik az m1-en. Ami ugyebár egy közszolgálati csatorna, jelentős támogatást kap a költségvetésből amelybe a mi adóforintjaink is befolynak. Igaz, a reklámbevételekről egy közszolgálati televízió sem mondhat le és a nézettségre természetesen ott is törekedni kell, de azért nem szabad olyan helyzetnek előállnia, hogy az egyedüli fokmérő a nézettség legyen. Ha egy televíziót a nézettség nagyfokú növelésére kényszerítenek akkor tényleg az lesz az eredménye ami most is van, hogy a méltán világhírű rendezők filmjei az éjfél előtti órákra lesznek műsorra tűzve. Amikor már természetesen sokkal kisebb az esélye annak, hogy az emberek megnézzék. Legyünk őszinték! Az ember nem fog azért virrasztani, hogy éjjel egy óráig gubbasszon egy képernyő előtt, hogy például Menzel "Szigorúan ellenőrzött vonatok" című filmjét vagy a "Pacsirták cérnaszálon" című másik alkotását megnézzék. Ami egyébként ma estére van műsorra tűzve. Vagy holnap este a "Szeszélyes nyár"-ért éjszakázzon. Hálistennek ma még elég sokunknak másnap kezdődik a munka, aludnunk kell. Hogy videó is van a világon? Hát persze. Csak nem biztos, hogy sokan beprogramozzák. Megnézik a műsorújságban aztán lefekszenek aludni. Gyakorlatból, rokoni és ismeretségi körből tudom, hogy nem igazán szokás nálunk a videót ilyenformán használni. Statisztikát nem csináltam de erős a gyanúm, hogy így van. Persze más lenne a helyzet ha mondjuk este 9-kor vetítenék mert akkor még fel van a család, könnyebben leül az ember egy értékesebb film elé, és ha már leült akkor ott is marad. De éjjel fél 12-kor kizárt dolog. Pedig a jó filmekre szükség van. A jó filmet élvezni lehet, bele lehet feledkezni, és nem utolsó sorban példát ad, nevel is egyúttal.
Édes Anna története például nem egy vidám történet, nem is a szórakoztató kategóriába tartozik, mégis szükség van ilyen filmekre is. Emberségre nevel, igaz nem közvetlenül hanem áttételesen. Az embertelenség olyan fokát mutatja be ami egyúttal már emberségre nevel olyanformán, hogy megmutatja hogyan nem szabad soha viselkednünk. Hogy még az olyan szelíd lány is rettenetes dolgot követhet el mint Anna, aki maga a megtestesült jóság, de a rossz bánásmód még őbelőle is kihozza a gyilkos indulatot, hogy egy éjszaka végez gazdáival. Nyomott hangulatban állunk fel a TV elől, de éreztük ezzel a filmmel kaptunk valamit, még ha szívünkben szomorúság is van szegény Anna sorsát látva. Tudjuk, hogy ez "csak" egy film, de azt is tudjuk, hogy bizony meg is történhetett azokban az időkben Magyarországon. És ha nem is ilyen formában de előfordulhat napjainkban is.
Minden nép olyan lesz amennyit kulturálódásukra, nevelésükre fordítanak. Amilyenek az iskolák, amilyenek a pedagógusok, amilyenek a rádió- és televízió műsorai. És amilyenek a filmek a televízióban. Most nem beszélek a mozik kínálatáról, ott menjenek a piff-puff filmek. Profitorientált cégek, ha nincsenek nézőik becsukhatják a boltot. Más dolog, hogy állami költségvetésből támogathatnák az úgynevezett művész filmeket vetítő mozikat de nem tudok ilyen hálózatokról. Korábban voltak de azt hiszem csődbe mentek. Maradnak tehát a közszolgálati televíziók ahol normális időkben lehetne értékes filmeket vetíteni. De az értékek sajnos az éjszakai órákra csúsznak amikor az emberek már nem fognak sem Menzel, sem Kusturica, sem Fassbinder filmeket nézni. És ez így természetes. Az éjszaka alvásra való.
És ha már úgy döntöttem, hogy a filmekről írok, nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy néhány napja hunyt el Bacsó Péter, több mint 30 film rendezője. Köztük olyan kiváló filmé is mint "A tanú". Szerintem legjobb filmje volt, nem is tudta felülmúlni későbbi rendezői korszakában sem. Ez a film egyszerűen zseniális. Nagy élmény volt számomra a hetvenes évek elején látnom. A híre már jócskán megelőzte, így aztán hatalmas izgalom volt az egyetemen amikor az I-es előadóban (ami egyébként esténként moziként üzemelt) vártuk, hogy elkezdődjön peregni a film a vásznon. És nem csalódtunk. Mi akik akkor már levizsgáztunk Tudományos szocializmusból is, értettük az iróniát, a humort amit sikerült Bacsó Péternek úgy interpretálnia, hogy nem sértette azok emlékét akiket ártatlanul hurcoltak meg és végeztek ki a személyi kultusz éveiben. Hát ezért nagy film ez a Tanú. És ezért volt nagy rendező Bacsó Péter. Ezért is. Méltán kapott Életmű díjat az idei februári filmszemlén.
És végül azzal zárom írásomat, hogy ha tehetjük nézzük meg ma és holnap este 23.35-kor az m1-en a "Pacsirták cérnaszálon" és a "Szeszélyes nyár" című cseh filmeket. Igazi menzeli filmekhez lesz szerencsénk.
