Mint írtam, Galgóczi Erzsébet kiváló író volt. Már majdnem 10 éve nyugszik a Győr-Ménfőcsanaki temetőben. Viszonylag fiatalon - 59 évesen - hunyt el. Győrben könyvtárat neveztek el róla.
Az írói élmények szempontjából Galgóczi Erzsébet jó helyen született . Győr és környéke a XX. század közepén mozgalmas vidéknek számított. A háború során itt haladtak végig az egymással háborúzó felek, elől a németek és a magyarok, utóbbiak már inkább leventék formájában, nyomukban a szovjet csapatokkal. Azután erre hurcolták nyugatra a hullafáradt és meggyötört munkaszolgálatosokat, majd erre hagyták el az országot azok is akik nem akartak orosz uralom alatt élni, akik a szovjet csapatok elől menekültek. Egy idő után azonban megnyugodtak a viszonyok, a forgalom kissé alább hagyott. Akik mentek volna is, meg maradtak volna is nyilván várakoztak, hátha mégis érdemes lesz itthon maradni.
Aztán 1949 után újra többet hallhattunk a nyugati határról, ahol műszaki zárat telepítettek, az egyszerű ember csak úgy fogalmazott, hogy elaknásították a határt. Ahol ezek az aknák időnként fel is robbantak a menekülők alatt, témát szolgáltatva jónéhány írástudónak. Aztán jött 1956, amikor 200 ezer honfitársunk döntött úgy, hogy elmegy ebből az országból. Sokan húzták meg magukat átmenetileg egy-egy határ menti falu házaiban, főleg decemberben amikorra már újra lezárták a határt. "Közös bűn" című regényében ennek az időszaknak állít emléket. De leírja a hírhedt MAORT pert is, amikor magyar mérnököket vádoltak meg kémkedéssel és szabotázzsal. Természetesen - mint később kiderült - igaztalanul. A Szent Kristóf kápolnája már a hatvanas-hetvenes évek békés időszakában játszódik, de ott is kisért a múlt: egyházi kincseket őriz a vidéki esperes, miközben egy méltatlan kapcsolatból Pestről ide menekült resturátornő történetét is megismerjük. És folytathatnám a sort, de nem teszem. Nem folytatom, inkább ajánlom, hogy aki még nem fedezte fel vegyen ki néhány kötetet valamelyik közkönyvtárból. Kezdje talán az "Ez a hét még nehéz lesz..." cíművel. Ebben a kötetben 6 kisregényt talál, biztos vagyok benne, nehezen fogja letenni. Sok könyv van a könyvtárakban. Megnéztem az egyetemen is, meg itt az Avasiban is a gimnázium mellett. Most amikor a televízió nem igazán tud értéket közvetíteni felénk, ideje, hogy visszatérjünk a könyvekhez.
Végül elmesélek egy novelláját ami nagyon mélyen belém ivódott pedig van már vagy 20 éve, hogy olvastam.
Az egyik faluban volt néhány barát, olyan legényfélék már, akiknek az volt a szokásuk, hogy azokhoz az asszonyokhoz akiknek az ura éjszaka nem tartózkodott a házban bementek és megbecstelenítették ezeket az asszonyokat. Nyugodtan csinálhatták, az asszonyok féltek a falu szájától, inkább hallgattak szégyenükről. Ami tulajdonképpen nem is az ő szégyenük volt igazán. Így teltek a hónapok és évek, egyikük-másikuk meg is nősült közben, de nem hagyták ebbe azt a gyalázatos szokásukat. Aztán történt egyszer, hogy egyikük először csak köhécselgetni kezdett, aztán rohamosan fogyásnak is indult. Elment hát az orvoshoz a bajával. Az orvos szakvizsgálatra küldte a városba, ahol kiderült hogy hosszabb időre kórházba kell vonulnia. Megijedt erre a fiatalember, tudta, hogy társai nem fogják nézni, hogy cimborájukról van szó, ők bizony úgy fognak eljárni mint idáig mindig, ha gazda nélkül maradt a ház. Így aztán nem is vonult be a kórházba, otthon lehelte ki szegény a lelkét.
Hát ítt ér véget a történet, remélem jól emlékszem. A Rakéta regényújságban olvastam valamikor, ki is vágtam, el is tettem valahová. Sokszor kerestem már de sehol nem találtam. Talán a tanszélken van valahol. Nemsokára költözünk, talán meglesz és akkor beszkennelem. Addig meg nincs mit tenni, nekem kell hinni. Vagy kiigazítani is, ha valaki jobban emlékszik. :)
