Kicsit elkódorogtam itthonról, de azért a Morgót figyeltem és a kommentekre is tudtam válaszolni. A szállodában ahol az első 5 napot töltöttem volt a hallban egy számítógép amelyen időnként meg tudtam nézni mi a helyzet. Sokat nem lehetett ott csinálni, eléggé nagy volt a forgalom a gép előtt, de azért a legfontosabbakat el lehetett intézni.
Egy nemzetközi konferencián voltam péntek reggelig, utána pedig elutaztam Sopronba egy ünnepi rendezvényre. Most erről szándékozom írni de legközelebb visszatérek erre a konferenciára is. Érdemes, sok benyomás ért, sok élményem is volt.
Sopronba már nem egyedül utaztam. Budaőrsig elhozott egy kolléga, ott átszálltam az egyetemi buszra ahol már ott voltak kar oktatói és hallgatói akikkel együtt egy jubileumi rendezvényre utaztunk Sopronba. Az ünnepségre azért került sor mert most 50 éve, hogy a bányamérnök képzés átkerült Sopronból Miskolcra. Nem örült akkor ennek senki, sem a hallgatók sem az oktatók, de politikai döntés volt, menni kellett. Azért voltak akik nem jöttek át. Ők igyekeztek ott boldogulni. De a nagy többség átjött és itt folytattatták munkájukat. Nem csak oktatók és kutatók, hanem dolgozók is. Évtizedekig egy szobában dolgoztam egy technikus kollégával aki szintén így került Miskolcra.
Sopron - a hűség városa - szeretettel fogadott bennünket. Ezt a szeretetet a Nyugat Magyarországi Egyetem vezetőin és hallgatóin keresztül nyilvánította ki felénk. Előbbiek biztosították a körülményeket az ünnepléshez, úgy hogy maguk is velünk voltak, a hallgatók pedig ágyukat adták át nekünk egy éjszakára. És ezt szó szerint kell venni. Az ágyak frissen áthúzva vártak bennünket, az asztalokról elpakoltak ugyan a szekrényekbe, de csak úgy tessék-lássék módon. Nem idegeneket engedtek be a legprivátabb szférájukba hanem barátokat. Ezért aztán a pakolás célja inkább a rend volt mint hogy bármit is féltettek volna tőlünk. Nem is nyúltunk semmihez. Vannak ahol a egyik oldalon megmaradtak hallgatók - mint például nálam is - így közösen használtuk a fürdőszobát és a WC-t. Jól megvoltunk. Természetesen mindenki itt aludt. A rektor is, a rektorhelyettesek is, meg a hallgatók is. Jó volt ez az összetartozás is. Ha nagy szavakat akarnék használni a selmeci szellem mindvégig átjárta minden percünket. Bár igazából ez a mi rendezvényünk volt de ott voltak velünk az erdész - és lehet, hogy más karok hallgatói is -, az egyetem vezetői. Újra kollégiumban laktunk, menzán reggeliztünk és ebédeltünk. Finomat, sokat és figyelmesen kiszolgálva. Summa summarum jó volt újra Sopronban lenni.
Lassan befejezem de azért a hivatalos programról is írnék pár sort. Pénteken délután szobrokat és emlékhelyeket koszorúztunk meg, este egy közös vacsora volt, egytál étel és sütemény. Bár a marhapörkölt nokedlivel magában is jól csúszik de azért kiváló soproni sör és tájjellegű borok is besegítettek ebbe. Másnap reggel ünnepi kari tanács ülés volt, majd nyilvános egyetemi szenátusi tanács ülés. Ez utóbbin a 2 egyetem rektora és a mi dékánunk aranydiplomát adott át az 50 éve végzett bánya- és földmérő mérnököknek. Ez utóbbiról néhány képet is feltettem ide. Sajnos telefonminőség de ha lesznek jobbak, - márpedig lesznek, csak idő kérdése mikor, -néhányat felteszek ide azokból is. Ezután jött az ebéd és indulás haza. A buszban jó hangulatban telt az idő, szinte észre sem vettük, hogy 6 órát utaztunk. Este 9 után érkeztünk meg az Egyetemvárosba.
Kerestem néhány linket az eseményről belinkelem őket:
http://www.hirtv.hu/kultura/oktatas/?article_hid=268143
http://www.nymepress.hu/index.php?id=12244&backPID=12235&tt_news=1553
Erre az utóbbira klikkelve elolvasható a teljesen részletes program is.
És akkor jöjjenek a képek is:
Piros talárban a NYME rektora, mellette állva a miénk.
Hallgatók Sopronból és Miskolcról.
És végül egy link, hogy jobban megértsük a selmeci hagyományok jelentőségét:
