Kicsit sokat utaztam mostanában, de azért ezek olyan jóleső utazások voltak. Kezdtem ugye a konferenciával ahol keményen dolgozhattam de közben jókat ehettem-ihattam és élmény fürdőben élvezkedhettem. Aztán erdész testvéreinkhez utaztunk Sopronba. Hát ez sem a nemszeretem dolgok közé tartozott. Aztán kicsit pihenhettem, hogy végül pénteken reggeltől estig egy fehér ingben ünnepelhessek, pedig számítottam rá, hogy Pestről hazaérve lesz időm haza ugrani egy kis zuhanyozásra és ingváltásra. De nem volt, kicsit elhúzódott a délutáni program, így aztán rögtön mehettem a végzős hallgatókhoz, akik ekkor tartották korsó- és gyűrűavató szakestélyüket.

De aztán csak sor került a kikészített fehér ingre is, igaz, már szombat reggel. Ekkor ugyanis a falumba voltam hivatalos ahol hagyományteremtő céllal rendezték meg az I. Bányász Fúvószenekarok és Mazsorett Együttesek Találkozóját. Az újabb Morgómedve olvasók bizonyára nem tudják melyik az én falum. Nekik mondom, hogy az én falum egy kedves kis falucska a Mátra lábánál, közel Gyöngyöshöz és Hatvanhoz. De az újabb olvasó inkább klikkeljen ide, és bővebben is olvashat a szülőfalumról. De visszatérve a tegnapelőtti naphoz örömmel fedeztem fel a résztvevők között a Miskolc - Perecesi Bányász Fúvószenekart valamint a Perecesi Nyugdíjas Bányász Tánccsoportot. Így aztán teljesen otthon érezhettem magam.

Mondhatom kellemes délután volt. Az üdvözlések után került sor a felvonulásra, majd visszatérve a szabadtéri színpadhoz elkezdődött a kultúrműsor, azaz a résztvevő együttesek és csoportok bemutatója. A helyi általános iskola kisdiákjai bájosak és aranyosak voltak, ügyesen adták elő műsorukat, persze fél szemüket a tanár nénin tartva, aki számunkra érthetetlen kézjelekkel segítette őket. De hát nem is nekünk kellett ezt érteni, hanem a gyerekeknek, akik értették is. Aztán szépen szerepeltek a nagylányok is valamint a fiatal emberek zászlós bemutatóikkal. Egy-egy csoport többször is megjelent a színpadon, amíg átöltöztek élvezhettük a szép fúvós muzsikát. Na és persze az idősebb korosztály is kitett magáért, az ő mazsorett csoportjuk is szépen szerepelt. Felléptek a már korábban említett perecesi asszonyok, de a falum nyugdíjasai is bebizonyították, hogy nem csak a húszéveseké a világ, ahogy Aradszky László énekelte egykoron. Meg ma is, mivel nem nagyon vannak jobbak. Összegezve a szombati nap eseményeit, egy jó hangulatú találkozó volt, amihez még az időjárás is kedvezett.:) A vendégek is jól érezték magukat - köztük az 1981-ben végzett bányamérnök hallgatók egy része is.  Tegnap kaptam néhány képet, javaslom nézzük meg őket együtt!

Úton a fellépés felé

Várakozás

A legkisebbek bemutatója

A közönség egy része

A felvonulás

A helyi nyugdíjas tánc együttes tagjai

A Miskolc-Perecesi bányász fúvószenekar