Ma kimentem Mályiba, gondoltam behozok egy-két dolgot. A nyárnak vége, ha rossz emberek feltörnék a házat minél kisebb legyen a veszteség. Nem jól indult a dolog. Mikor megérkeztem, láttam, hogy Morzsiék ott vannak az udvaron de nem tudnak jönni. Tudtam, hogy jönnének, de nem tudnak. Tudomásul vettem, elkezdtem pakolászni. Sajnáltam a dolgot, de végül is van gazdájuk hát akkor ezentúl így fogunk élni. Egyszer aztán csak megjelentek, a szívbajt hozták rám, mikor hirtelen megjelentek a hátam mögött. Persze nagy volt az öröm, perceken keresztül simogattam őket, ők meg ugráltak harapdáltak. Ott volt mind a három. Pedig a legkisebbnek már nem kellett volna ott lennie. Igaz láttam én őt szeptember elején is - úgy volt, hogy mikor kezdődik az iskola elviszik a városba - de azt hittem viszik hamarosan. Mint hazafelé jövet megtudtam el is vitték, aztán 2 hét múlva visszakerült, ne firtassuk miért. Valószínűleg nem lett eléggé átgondolva mivel is jár ez. Viszont a tény az, hogy megint hárman vannak. És a gazdi is meg én is szeretném ha elkerülne a háztól szerető új gazdáihoz. Sokan vannak hárman. Úgy hogy Maszat megint gazdát keres. Megnéztem a régi weblapot, sajnos a fényképek régiek, újat kell csinálnom. Hamarább is eszembe juthatott volna. A héten megint kimegyek és lefényképezem. És utána megkezdem ismét a gazdikeresést. Remélem találok is.:)