Bajban vagyok több okból kifolyólag is. Egyrészt abba kéne már hagyni a nyavalygást és írni valami vidám dolgot abban a stílusban ami miatt sokan vissza-vissza térnek ide. De akkor amikor az ember ki sem látszik a munkából, aztán a hátfájása sem akar javulni, ideje viszont nincs a szakrendeléseket járni, akkor valahogy hamisan hangzana a jópofáskodás. Különösen ha tetejébe még a vérnyomása sincsen rendben és a változás sem nagyon látszik. Tehát még egy kis türelmet és megértést kérek azoktól akik egy másfajta Morgómedve stílust szerettek meg és azt szeretik olvasni. Jönnek az ünnepek, jönnek a nyugodtabb napok is.

Bajban vagyok azzal is, hogy nekem most - ha tetszik, ha nem - olyan dologról kell írnom ami populizmusra vall. Megírnom viszont meg kell. Miért? Mert már nagyon hideg van, az első hó is leesett, pedig hol van még a tél vége. És idén is vannak hajléktalanok akik ilyen olyan okokból nem mennek be a hajléktalan szállókra. Ők az utcán, kapualjakban töltik el az éjszakákat. Nem kell nagy képzelő erő milyen lehet hajléktalanként élni.

Esténként úgy takarózniuk be a rongyaikba, hogy nem tudhatják, hogy felébrednek-e még. A fagyhalál alattomos. Az ember elalszik, lehet, hogy örökre. De sok honfitársunk halt meg így Voronyezsnél, a Donnál. Mikor már nem bírták a megpróbáltatásokat lefeküdtek a földre holott tudták, hogy ezzel vége. Csupán abban bízhattak, hogy odaát jobb sors jut majd nekik. Azt nem tudom a hajléktalanok miben bíznak. Szerintem ők már semmiben. Élnek egyik napról a a másikra, féltve kis motyójukat egy reklámszatyorban, és féltve azt az életüket is amin már nincs sok félteni való. Milyen élet az amikor az embernek még egy otthona sincs. Családja, rokonai nincsenek, barátai, szomszédjai sincsenek. Nem szeret senkit, őt sem szereti senki. Egyszer a rádióban hallottam, hogy az ember életének addig van értelme amíg szerethet és őt is szeretik. Kit szeret egy hajléktalan? Ki szeret egy hajléktalant? Talán egy állat. Egy kiskutya aki nem tesz különbséget ember és ember között. Ugyanúgy ragaszkodik hajléktalan gazdájához mintha a Rózsadombon futtatná reggelente az egyre inkább divatba jövő háztartási alkalmazott. Lehet, hogy egy jobb szagú embert jobban szeretne. Talán Csányi Vilmos, a híres etológus erről is írt a könyveiben. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy ragaszkodnak gazdáikhoz, akik így aztán messzire elkerülik a hajléktalan szállókat. Meghúzzák magukat valahol és bíznak benne, hogy az este után reggel is lesz.

Mégiscsak elragadtak az érzelmek pedig mikor leültem írni eldöntöttem, hogy megpróbálok tárgyilagos maradni. Bár ez belátom butaság. Nem lehet úgy szeretetet kérni másoknak, vagy legalábbis részvétet ha magunk részvétlenek vagyunk. Írásom is hosszúra sikeredett, a lényeg meg még sehol. Pedig most már annak kellene jönnie. Jön is. Nézzük, miről is van szó?

Aki idén januárban olvasta már a Morgómedvét sejti  mi jöhet. Igen, idén is azt szeretném ha mindenki beírná telefonjába vagy leellenőrizné a már beírt számot amin keresztül segítséget hívhat ha elesett, beteg, vagy csak egyszerűen segítségre szoruló hajléktalan mellett vezet el az útja.  Ezek a telefonszámok itt olvashatók régiók szerint:

http://diszpecserportal.hu/regionalis-diszpecserszolgalatok.html

Még jó lenne ha ezt minél szélesebb körben terjesztenénk ezért megadok még egy elérhetőséget is:

http://morgomedv.freeweb.hu/hajlekt.html

Itt található egy felhívás. Szeretném ha minél többen bemásolnák egy email-be és elküldenék minél több helyre. Bízom benne, hogy sokan a linket saját honlapjukra is felteszik. Új elem tavalyhoz képest, hogy kérem, tegyünk be táskánkba egy-egy konzervet és ha látjuk őket adjuk oda nekik. Mint a cinkéknek, télen nekik is több zsiradékra, kalóriára van szükségük. Elnézést, hogy populistának kellett lennem, de ez most másképp nem megy.