Hallom eladó az Óriáskerék. Hát ez jó. Azért nem minden nap vehet az ember Óriáskereket. Nem is sok van belőle. Ha jól meggondolom van egy a Vidám Parkban meg lehet még esetleg néhány vidéki Vidám Parkocskákban. Mert ezek azért valószínűleg csak parkocskák lehetnek a fővárosihoz képest. Szóval nem sok lehet belőlük. És most eladó egy igazi Óriáskerék. Igaz lehet még venni hozzá valami többtengelyes, sokfelé forgó hintát is, de kit érdekel az, ha már az embernek lehet egy saját Óriáskereke. Mert azért az mégiscsak más.
Felállítja az ember valahol a város szélén, aztán az emberek a vidéki városkában, például az enyémben is, csak tódulnak az újfajta látványosságra. Ahol csak időnként adódik az ember gyerekének lehetősége vurstlis élményekre. Pedig az jó dolog. Gondoljunk bele milyen élmény felülni a ringlispílre és szállni gondtalanul körbe-körbe. Esetleg ha fiatal az ember egy lányt is meginvitálni a hintára és örülni visongatásának és élvezni a szűkösre szabott látványt amint a szél fel-fellebbenti a lány szoknyáját és kivillan a combja a szoknya alól. Amit aztán szemérmesen gyorsan le is fog, de azért egy picit láttatni is enged belőle. És az is jó, hogy lenézve nem azt kell látnunk amit szegény Törőcsik Marinak kellett a "Körhintá-ban". Szóval vurstliba menni jó, Óriáskeréken libegni szintén jó. Bár ezt csak gondolom, mert soha nem volt annyi időm, hogy megkockáztassak egy felülést látva, hogy milyen lassan forog. Pedig Bécsben és Moszkvában is lett volna lehetőségem rá.
Visszakanyarodva a fő gondolathoz, ott tartottam, hogy az Óriáskerék eladó, bárki megveheti. Én is. És ha megvenném felállítanám itt Miskolcon valahol és én tehetném boldoggá a miskolci gyerekeket. De aztán telt-múlt az idő és kiderült, hogy viszlízngről van szó. Nem visszalízingelésről, nem. Viszlízingről. Először nem is értettem, hogy mi ez, aztán rájöttem, hogy arról lehet szó, hogy jön egy nagy hasú pénzes pasi, ma már az sem baj ha hatalmas cilinder van a fején, szájában szivarral és Uncle Sam-nak hívják. Szóval jön egy pénzeszsák aki megveszi ezt az Óriáskereket (ottani szóhasználattal Panoráma kereket) és nem szedi szét, nem viszi sehová, nem állítja fel egy nagy mező szélén, hanem a cég rögtön visszalízingeli, azaz bérbe veszi. És ugyanott, lehet, hogy ugyanannyiért lehet felülni rá mint korábban. Ügyes, és ráadásul minden rendben is van.
A cégnek anyagi nehézségei vannak, keres valakit akinek momentán nincsenek. Nem banki kölcsönt vesz fel, hanem bérbe adja. Igaz, ennek is vannak költségei, a nagy hasú cilinderes sem jótékonysági intézmény, de úgy tűnik jobb megoldás mint a kölcsön. Aztán bizonyára a Vidám Park menedzsmentje is bízik abban, hogy az életünk egyszer jobbra fordul, a válság tovaszáll, és az emberek vasárnap délutánonként újra Vidám Parkba viszik gyermekeiket és vattacukrot vesznek nekik. És akkor visszavásárolják majd a Panoráma kereket. Mint sok, szegényebb sorsú idősebb honfitársunk, akik az utolsó családi ékszert viszik be a zálogházba abban bízva, hogy ez csupán egy átmeneti megoldás, jönnek még szebb idők is és akkor majd kiváltják szegény anyuka fülbevalóját. Adja Isten, hogy így legyen. És, hogy a Vidám Park is kiválthassa az Óriáskerekét.
