Sokminden összegyűlt bennem. Kezdem mindjárt a filmfesztiválokkal. Ahogy hallom hamarosan osztják az Oscar-díjakat. Ami már egy csöppet sem érdekel. Nem hoz lázba, nem várom izgatottan melyik filmek kapják a díjakat, mekkora show lesz a díjátadó ünnepség, semmi nem érdekel. Unom, a könyökömön jön ki. Tudom, hogy a nagy show a pénzről szól és nem művészetről. Minden évben egyesek kikiáltanak filmeket Oscar-díj várományosoknak amit természetesen az efféle hírekre éhes sajtó boldogan felkap és csámcsog rajta napokig, hetekig. És nem is szabad ezt rossz néven venni tőlük, nekik ez a dolguk. Aztán eljön a nagy nap, az Amerikai Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia döntéshozói, beülnek egy szobába, megisznak egy kávét, esetleg kapnak egy ebédet is, és odaítélik a díjakat amikről már hetek óta lehet olvasni, hallani TV-ből, rádióból. Lehet, hogy formailag nem így történik a dolog de a lényegen ez nem változtat. Persze, előfordulhat, hogy azok akik bedobják a filmcímeket eltalálják a döntők ízlését és tényleg ezek érdemesek az Oscar-díjra. Előfordulhat ilyen, persze. De ha minden évben így működik a dolog az már gyanús. Főleg ha évek óta nem tetszenek nekem ezek a filmek. Pedig nincsen nekem Istentől elrugaszkodott ízlésem. Világhírű rendezők munkáiból kerülnek ki a kedvenc filmjeim. Azért sem Andrzej Wajda, sem Rainer Weiner Fassbinder, sem Emir Kusturica nem akárkik. És Nyikita Mihalkovot és Jiri Menzelt is a jobbak között tartják számon. Tehát meggyőződésem, hogy ha az ő filmjeik híresen jó filmek és nekem is tetszenek akkor lehet valami abban, amiről beszélek. Azért korábban kaptak itt olyan filmek is Oscar-díjat amik nekem is tetszenek. Régebben inkább csak azok kaptak. Most meg leginkább azok amiket a Média felkap és emleget a díjkiosztásig. Szándékosan nem írok címeket, hogy ne indítsak el vitát melyik jó film melyik nem. Ízlés dolga. Ízlésekről meg - mint tudjuk - nem érdemes vitatkozni. Kinek a pap, kinek a papné - ahogy szokták mondani. De egy biztos: néhány év óta számomra az Oscar-díj nem azt jelenti mint korábban.

És ha már filmekről esik szó érdemes pár szót ejteni a 41. Magyar Filmszemléről is. Természetesen ha Jancsó Miklósnak van új filmje, márpedig van, akkor azzal nyit a filmszemle. Egyszerre 6 teremben, ahogy a hírekben hallottam. Hát ez elég impozánsan hat, bízom benne, hogy mind a 6 terem tele volt érdeklődőkkel. Nekem viszont az jutott eszembe, amikor a rendszerváltás után, de lehet, hogy már előtte is, egymás mellett megláttam egy csomó plakátot és nem értettem, hogy miért kell egyszerre 12 plakáton ugyanazt hirdetni. Valahol sejtettem, hogy itt a mennyiségnek fontos szerepe lehet. Nyilván amellett, hogy tudtomra hozza, hogy jól megy a hirdettetőnek impulzusszerű megjelenésével is hat rám, hogy mélyebben elültesse bennem azt amit sugallni szeretne. Nyomatékosító funkciója van. Ki van ez  találva. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő tankönyvekben oldalakon keresztül foglalkozhatnak a dologgal. Egyébként nincsenek nagy várakozások bennem  a bemutatott filmekkel kapcsolatban, sajnos ezek már tényleg nem az én ízlésemet képviselik.

Mint ahogy a ma este a Duna TV-n látható  - 1980-ban készült - "Vámmentes házasság" című film sem. A műsorújságban a cím felett az olvasható, hogy a "Magyar film napjai". Hát ha nekünk ezzel a közepesnek sem mondható 30 éves filmmel kell a magyar film napjait ünnepelnünk akkor régen rossz. Most mindenki dőljön hátra egy kicsit és arra kérem gondolkozzon el azon hány arra érdemesebb filmet ismer amivel méltóbban lehetne ünnepelni a magyar film napjait.

És ha már Média akkor nem hagyhatom szó nélkül az ökrös fogatot sem mint tömegközlekedési eszközt. Hogy miről van szó? Kétlem, hogy lenne olyan olvasóm aki nem hallott volna róla, hiszen majdnem miden médium hosszasan ecsetelte a dolgot, természetesen  a kis színes kategóriában. Állatok helyett. Arról van szó, hogy a Volán megszüntette az egyik kis borsodi faluba való buszjáratot és a polgármester úgy gondolta ezentúl a szakáldi polgárok ökrös szekéren fognak eljutni a megyeszékhelyre és vissza. Természetesen a szekér egyik oldalán az odafelé menet táblái volnának olvashatók, a másikon pedig a visszafelé. A riport lelkes tolmácsolója fontosnak tartotta, hogy a biztonsági övre vonatkozólag is megfogalmazzon egy kérdést.  Mit mondhat erre az ember? Semmit. Csak szomorúan mered a billentyűzetre. Gondolom senki nem gondolja azt, hogy ebből lesz valami. Akkor miért csinálunk úgy mintha elhinnénk? Az persze más dolog, hogy szerintem a XXI. században alapvető állampolgári jognak kellene lennie annak, hogy azok is eljussanak a falun kívülre akiknek nincsen autójuk. Mondjuk ez első olyan településig ahonnan már tovább utazhatnak a nagyobb városokba.

Alfonzó. Ha a filmszemle kapcsán - már bocsánat - Jancsó Miklós folyik a csapból is, a közszolgálati TV emlékező műsoraiban Alfonzó az unalomig ismételt sztár. Átlagosan hetente láthatjuk - egyébként kiváló -  jeleneteit a sakkozásról meg a kamara zenekarról amit vezényel, néha cirkuszi szereplőként, de azért ilyen gyakorisággal már sok. Rá kéne már írni azokra a dobozokra ott a televízió archívumában, hogy mikor volt felhasználva, hogy a soron következő búvárkodó szerkesztő ha már a TV-ben nem is látta, legalább ilyenformán tudomást szerezhessen, arról, hogy nemrégiben már néhányszor bemutatták.

Jó kis morgássá fajult ez a mai írás de ezek már napok óta bennem vannak. Most, hogy végeztem ezzel a temetővel alkalom is kínálkozott arra, hogy kiírjam magamból.