Időnként előjön a dolog, többnyire vagy a szakszervezet vagy valamelyik párt hozza fel, aztán nem közelednek az álláspontok, és egy időre megint csend lesz. Most azonban úgy látom megint terítékre került a boltok vasárnapi nyitva tartása. Mielőtt elmondanám a véleményemet visszamennék úgy 25-30 évet az időben.
Úgy emlékszem, hogy akkortájt nálunk vasárnap zárva voltak a boltok. Szombaton is csak délig lehetett vásárolni, a nagyobb áruházak élelmiszer osztályai talán 4-ig voltak nyitva és utána meghalt minden. Aki addig beszerezte a kenyerét annak volt a hétvégére kenyere, aki nem annak nem. Szombat délután tehát kitört az ünnep, lehetett pihenni, kulturálódni, vendégségbe menni. Ez volt a helyzet nálunk.
Aztán a Szovjetunóban ez kicsit másképp működött. Tudni kell, hogy ellátás szempontjából Moszkva volt a csúcs. Ott sem volt kánaán, de mondjuk Tulához vagy Vlagyimírhez képest sokkal több volt az áru. Hogy a kisebb településeket, falvakat ne is említsem. Így aztán a moszkvai háziasszonyok sokkal könnyebb helyzetben voltak ha bevásárlásról volt szó. Nekik több lehetőségük volt arra, hogy például munkába menet vagy jövet be-benézve a boltokba elcsípjenek valami finomságot. Igaz ezekért elég hosszú sorokat kellett állni de néhány óra múlva megvolt a finn sajt, a magyar téliszalámi vagy az NDK-ból származó Berliner vagy Radeberger sör. Moszkván és néhány nagyvároson kívül, a kisebb városokban aztán rohamosan csökkent a kínálat. A boltok szinte kongtak az ürességtől. Az embereknek volt pénzük, csak éppen elkölteni nem tudták mert nem volt mire. Így aztán kialakult egy szokás, miszerint a család vasárnap hajnalban - mondjuk a Moszkvától 300 kilométerre lévő Tulában - felkerekedett és vonattal felutazott Moszkvába. Valamikor a délelőtt során megérkeztek és nyakukba vették a várost. Moszkvának meg voltak azok a nagy élelmiszer áruházai ahol mindig lehetett kolbászféléket, húst és még sok egyebet venni amit otthon nem lehetett. Ment hát a család, 4 ember az 4 sorba állhatott be, aztán következett egy másik bolt újabb sorokkal. Aztán mikor leszállt az este addigra együtt volt sok olyan kincs amelyekre a moszkvaiak többnyire csak legyintettek, de a tulaiak boldogan vitték haza.
Van egy szomorú emlékem. Valamim nekem is elfogyott és beugrottam a GUM áruházba. A földszinten működött egy hatalmas élelmiszer osztály. A hatalmas alatt a méreteit értem, az árukészlet azonban elég szűkös volt. Hogy mivel voltak tele mégis a polcok? Ugyanazokkal az árukkal csak százszámra. Elég késő volt már. Egy 12 év körüli kisfiú támaszkodott háttal egy ablakmélyedésben. A szülők nyilván sorban álltak még a vonat indulás előtt egy-két órával. És ez a kisfiú ahogy ott várt elszunnyadhatott, én már csak arra figyeltem fel, hogy összecsuklott. Ketten gyorsan felkapták, megrázta magát és állt tovább, igaz kicsit bizonytalanabbul. Elképzelem amint szegény hajnalok hajnalán felkelt, 5 órát bumlizott egy vonaton amelyről a tervezők még WC-t is elspórolták, egész nap járta a várost, időnként órákat állt sorban, hát szerencsétlen nyilván összecsuklott a fáradtságtól. És még előtte volt a visszaút.
Na ekkor gondoltam én arra, hogy milyen jó nekünk itthon, nálunk sincsen kánaán de azért a boltban sok mindent meg lehet venni még az én falumban is. És a hétvége tényleg a pihenésé volt. És kicsit büszke voltam a hazámra. Mindemellett sajnáltam a barátaimat, de főleg a feleségeiket mert a bevásárlás ott aztán tényleg az asszonyok dolga volt.
Hát ezek jutnak mindig eszembe, ha a vasárnapi nyitva tartásról esik szó. Tudom, hogy ma már mások a viszonyok mint akkor. A mai bevásárló központok már szórakozási lehetőséget is kínálnak, leginkább a kicsiknek. Aztán a pénz is jól jön azoknak akik a vasárnapjaikat munkával töltik el a boltokban ás áruházakban. Nem is tudom ők mit gondolnak amikor azt olvassák, hogy vannak akik a vasárnapi zárva tartások érdekében harcolnak. Vajon ők hogy élik meg ezt? Őértük vagy ő ellenük ez a követelés? Nem tudok mit mondani, mások a mai viszonyok és mások amikről én írtam. Tekintsük úgy hogy a hír kapcsán alkalmam volt megint mesélni egy kicsit a régi időkről. De nem tudok okos lenni a kérdésben.
