HTML

Morgómedve

Friss topikok

  • Gyula Turcsán: Pötyi az anyukája révén az unokatestvérem volt! Nem volt könnyű élete, de örülök, hogy a gyerekek ... (2023.03.13. 19:46) Emlékezés Dr. Anóka Izabellára
  • FlashFWD: és még egyszer: info. :) késő van, na! (2021.02.01. 23:19) Summa summarum vagy Szumma szummárum?
  • Morgó Medve: @g.dani: Kedves Galya, szép kis kalamajkát okozott Magánál ez a generátoros üzem. Úgy látom azért ... (2019.01.03. 09:11) Morgolódás porszívó teljesítmény ügyben
  • exbikfic: @Morgó Medve: Köszönöm, igyekszem, bár most már jó ideje éppen a kedvetlenség szakaszában vagyok. ... (2018.11.30. 21:35) Egy blog vége
  • Morgó Medve: @vajgerpeti: Én már cimbora elég sokszor kapcsolom ki a magam képcsöves televízióját. A beszélgeté... (2018.11.18. 17:58) A LED projekt vége

A tapolcai telek

2010.05.16. 18:00 Morgó Medve

Hát igen, Mályiban vigyáznom kell, nehogy túlságosan megnőjön a fű, mert akkor bizony kaszálni kell. Én ugyan tudok kaszálni, csak már a szerszámom nem az igazi. Egy jó kaszát évente meg kell verni, korábban ezt a falumban a szomszédunk el is végezte. Aztán annak a kaszának jó irányba is kell állni a nyélen, ezt azonban megint csak egy  hozzáértő ember tudja igazán jól megcsinálni mindenféle ékek behelyezésével. Korábban ezt is volt aki megcsinálta. Úgy hogy egy kaszával sokat kell törődni, mi meg már vagy 7 éve nem járunk haza a falumba. Legalábbis ha megyek nem alkalmas ilyesmire. Így aztán a kasza megvan ugyan, de be van állítva egy sarokba, ott áll évek óta, ez így is marad már mindaddig amíg egy nyaralókat fosztogató ember egyszer el nem viszi ezt is. Így aztán ha tényleg nagyon megnőne a fű vagy itt a városban, vagy kint a faluban kellene kerítenem valakit aki kaszával helyreállítaná azt az állapotot amit már fűnyíróval is tudnék kezelni.

Azért a bevezető sorok sejtetni engedik, hogy nem mindig volt ez így. Ha nekem kaszám van, az nyilván használva is volt valamikor. Így igaz. Valóban volt életemnek egy szakasza amikor minden nyáron néhányszor le kellett kaszálnom egy 200 négyszögöles telket. Hogy ezt elmeséljem kissé vissza kell mennem az időben.

Mikor megnősültem minden nyáron vidám élet volt Miskolc-Tapolcán a család 200 négyszögöles telkén. A meglehetősen nagy család egy része elég hamar kiköltözött az ott lévő - meglehetősen szerény méretű és komfortfokozatú - faházba. A nyári élet tartóoszlopa a nagymama volt, aki egy kétplatnis villanyfőzővel főzött a szűkebb családra, de azért sokszor jutott ebéd közeli rokonságnak is, akik vagy a városban a saját lakásaikban éjszakáztak, vagy fővárosi népek voltak akik a közelben vettek ki valami fizetős szobát.  A szűkebb család kint lakott a faházban. Na ezen a telken kellett a füvet olyan állapotban tartani,  hogy az mindenki számára elfogadható legyen.

Ekkor még a telek karbantartását H. bácsi végezte, aki itt a városban egy közintézményben portáskodott, de egy közeli faluban lakott, ahonnan naponta vonattal járt be és hasonlóképpen vonattal tért haza a portás szolgálatból. Ha Tapolcán füvet kellett nyírni akkor akkurátusan becsomagolta a kaszát nehogy kárt tegyen valakiben, de leginkább azért, hogy a meglehetősen szigorú kalauz se lásson kivetni valót a csomagolásban. Ilyenkor tehát munka után kibuszozott a telekre, levágta a füvet majd hazavonatozott.

Volt úgy hogy a szabad napján jött be a kaszájával, vagy ahogy ő mondta  - a diplomájával.  Ilyenkor munka előtt benézett a nagymamához, harapott egy keveset, otthagyott egy két csirkét, kacsát meg ilyesmit és ezután buszozott ki Tapolcára. Nyilván ez azokban a tavaszi-kora nyári időszakokban volt így amikor még anyósomék nem költöztek ki a faházba. Nyáron amikor kint már nagyüzem volt a kacsának is volt helye Tapolcán, meg a kaszálás után bőséges ebédre is volt lehetőség ott helyben. Ezekben az időkben tehát a telekre nekem nem sok gondom volt.

Később mikor abbamaradtak ezek a nagy nyári kitelepülések valahogy H. bácsi is elmaradozott és az én nyakamba szakadt a telek. Otthonról kaptam egy kaszát, elhoztam magammal és innentől kezdve én kaszálgattam a füvet nyaranta. Nagyon nem kapkodtam el, mire észbe kaptam, hogy kaszálni kellene már mindig akkora volt a fű mint én. Bár kétségtelen, hogy a hatékonysággal nem volt baj, csak úgy dőlt a majd' 2 méteres csalán a suhintásaim alatt. Mert időközben a szép pázsitot felváltotta a csalán, a bürök, a lapulevél és a különféle gyomnövények. Időnként megfentem a kaszát, igaz ebbe is bele kellett jönni - némi véráldozattal.

Aki látott már kaszafenést az tudja, hogy a hozzáértő emberek lazán és könnyedén húzzák végig a fenőkövet először a kasza egyik majd másik oldalán. Felváltva. Mindezt úgy, hogy csak a csuklójuk mozog.  Na mondom ez nem is olyan nehéz, ezt én is meg tudom csinálni. Jól benedvesítettem a követ és elkezdtem. Csuklóból, lazán és könnyedén. Csak egy kicsit hibázhattam de ez elég volt, hogy néhány mozdulat után a hüvelykujjamat végighúztam a kasza élén. Még most is beleborzongok ha rágondolok. Dőlt az ujjamból a vér, rohanhattam orvoshoz aki szépen összevarrta. Néhány nap múlva folytattam a kaszálást, igaz most már sokkal óvatosabban fenve a kaszát.

Túl korán soha nem kezdtem és túl gyakran sem csináltam, így aztán mindig hatalmas nagy csalántenyészet volt a telken. Azért mindig levágtam csak nem túl gyakran. Így teltek az évek, ez minden nyáron ugyanúgy zajlott le. A család már régen nem járt ki, egyedül én voltam az aki időnként megfordult ott, hogy lekaszáljam a velem azonos nagyságú csalánt. Néha a trabantommal kimentem, hogy kicsit csinosítgassam tisztítgassam, ennyi haszon volt a telekből.

Bár lehet, hogy ezt a trabant karbantartást sem kellett volna csinálni, mert akkor nem lyukadt volna ki a trabantom oldala. Az történt ugyanis, hogy a szobatársammal - akinek szintén trabantja volt - kimentünk, hogy átcserélgessük a trabantomon a kerekeket. Akkor volt új a járgány és azt olvastam a leírásban, hogy időnként - hogy egyenletesebben kopjanak a gumik - meg kell cserélni a kerekeket. Mi a szobatársammal úgy gondoltuk, gyorsabban megy ha 2 emelővel egyszerre emeljük meg az autót. Hát az ötlet tényleg jónak és hatékonynak tűnt, csak ezáltal kicsit instabil lett a felemelt trabi és elég volt egy laza szélfuvallat, hogy oldalra dőljön az egész. Miután mindkét emelő az autóval egy irányba dőlt az egyik szépen bement a trabi oldalán. Az emelő szinte ellenállás nélkül törte át magát a műanyag karosszérián egy szép nagy lyukat ütve az oldalán. Hümmögtünk egy darabig felette, aztán nagy nehezen felemeltük újra és kiszedtük az oldalából az emelőt, én meg kerestem egy karosszéria lakatost. És egy életre eldöntöttem, hogy én többé nem fogok kerekeket cserélgetni. A dologhoz tartozik egy kis epilógus is. Évek múlva egy szakestélyen valami vidámsággal kellett szerepelnem, elmeséltem ezt az esetet. Mikor a helyemre mentem és leültem egyik kolléga csendben dünnyögte mellettem: "Hát ti is ilyen balfácánok voltatok?" Kiderült, hogy fiatal adjunktusként ők is megcsinálták ugyanezt a saját trabantjukkal.

Most látom, hogy megint elkalandoztam és csak a legkitartóbbak fognak végig olvasni, pedig még volna mondanivalóm. Nincs más mint eltenni legközelebbre. Rendben, legközelebb innen folytatom.:)

2 komment

Címkék: Fiatalkor

A bejegyzés trackback címe:

https://morgomedve.blog.hu/api/trackback/id/tr945181922

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Klári 2010.05.17. 21:35:51

Várom a folytatást!!!! Úgy látom hasonló dolgok történtek velünk!Én éppen így próbáltam megtanulni a szomszéd bácsitól a kaszafenés tudományát...a 80-as évek elején...s a kórházban fejeztem be... a férjem nem igazán örült ennek. A heg most is látszik az ujjamon... de már évtizedek óta elektromos fűnyíróm van... ragaszkodom hozzá..meg a fűnyíráshoz.

Ismeretlen_26298 2010.05.19. 15:58:21

Úgy látszik egyszer mindenki elvágja az ujját.:)
süti beállítások módosítása