Most hogy nyár van az újságokkal hamar végzek, időm viszont több van mint máskor, így aztán olvasgatok. A szemem viszont már nem a régi, nem mintha este nem tudnék villany mellett olvasni, de nappal jobban szeretek. Ezért aztán este inkább videót nézek. Van vagy 150 kazettám, van miből válogatni. Van viszont 2 kedvenc sorozatom amit mindig szívesen nézek. Mindkettő Angliában készült, gondolom sokan ismerik és szeretik. Jó néhány csatornán lement már mindkettő néhányszor. Én meg megnéztem minden alkalommal, mert a poénokra úgysem emlékszem, a színészi játékot meg nézés közben élvezi az ember. Egyik sorozat a "Csengetett, Mylord?" a másik pedig a "Waczak szálló".
Az utóbbival kezdtem, viszont most már néhány napja a "Csengetett, Mylord?"-ot nézem. Illetve órákon belül befejezem. 6 kazettán van meg, most tartok az utolsónál. Ezeket a folytatásokat régen vettem fel, akkor még nem lehetett a videókkal hosszú felvételi illetve lejátszási üzemmódban (LP) rögzíteni. Készülök arra, hogy csinálok egy biztonsági másolatot, az már nyilván 3 kazettán is elfér majd. Ha végzek vele nem tudom mit nézek majd, mindenesetre sajnálom, hogy véget ér, tényleg nagyon jó sorozat. Végül is nagy baj nincsen, a romló memóriának is van előnye, lassan kezdhetem elölről.:)
Ugyanez mondható el a "Waczak szálló"-ról is. Ez is ment már néhányszor, legutóbb már magyar szinkronnal. Hát ezt nem kellett volna. A szinkronizálás csak rontott rajta. Nem beszélve arról, hogy az eredeti angol szöveget hallva és a magyar nyelvű feliratokat olvasva még nyelvtanuláshoz is kiváló volt. Hálaistennek abban a szerencsés helyzetben vagyok hogy nekem szinkronizálatlanul van meg. Nagy kincs, a közeljövőben erről is csinálok másolatot.
Most mielőtt nekiálltam volna benéztem a Youtube-ra. Örömmel láttam, hogy elég sok részlet van fent mindkét filmből. Javaslom keressünk rá, üzembiztosan találunk majd jó néhány részletet. Biztos vagyok benne, hogy így is lehet élvezni, de azért az igazi (főleg a "Csengetett, Mylord?" esetében) az elejétől végignézni mert sokszor van visszautalás a korábbi részekben történtekre.
Tehát ahol keresni kell:
Elég beírni, hogy Csengetett máris megjelenik egy csomó találat.
Az első találatot is bemásolom mindkét filmből:
https://www.youtube.com/watch?v=9NQA3q0BgRQ
https://www.youtube.com/watch?v=VTAz2Y8WmX4
Szót ejtenék a legutóbb olvasott könyvről is. Nem igazan akartam én ezt elolvasni, de Mályiban még ez volt a legjobb a könyvespolcon, hát nekiláttam. Erich Maria Remarque "Három bajtárs" című könyvéről van szó. Ez a negyedik könyv amit az írótól olvastam, a többiről mindről kellemes emlékeim maradtak, ez egy kicsit - már bocsánat! - csapnivaló. Már a főszereplők neve sem tetszett. Egy Németországban játszódó regényben ne nevezzék a főszereplőt Robbynak a hősnőt pedig Pat-nek. És ha lehet ne Cadillac-ot újítsanak fel hanem mondjuk Mercedest. Nincs nekem semmi bajom Amerikával meg az amerikaikkal, de ezt a leosztást hagyjuk meg Norman Mailernek, ez mégiscsak egy német regény. Aztán hihetetlen az egész.
A 3 bajtárs nem a nyugati fronton küzd a hazáért, hanem egy autószerelő műhelyt üzemeltetnek valahol Németországban az első nagy világégés után. Autószerelők. Mellékesen időnként taxiznak is. Esténként pedig prostituáltak által is sűrűn látogatott vendéglátóipari egységekben vizespohárral vedelik a rumot meg a konyakot. Természetesen emellett jó barátok, hogy a könyv címével fejezzem ki magam, jó bajtársak is. Aztán egyszercsak feltűnik a színen Pat a gyönyörű szép fiatal lány, akiről nem tudjuk honnan jön, mivel foglalkozott a feltűnése előtt, kik a szülei, vannak-e rokonai? És aki beleszeret Robbyba. Innentől fogva akár szerelmes regény is lehetne, de valahogy hiteltelen az egész. Nincsenek a jellemek kidolgozva, ismeretlenek a főszereplők életkörülményei. Pat a csodálatosan szép lány miután valamilyen tüdőbetegség jelei mutatkoznak rajta odaköltözik a férfihoz egy kopott igénytelen panzió egyik szobájába és itt éldegélnek. Szülők, rokonok, ismerősök nincsenek, csupán a barátok és a kocsmai ismerősök léteznek mellettük. Közben nem tudjuk miről beszélgetnek, mit csinálnak amikor nem a szerelmükkel vannak elfoglalva, tudnak-e egyáltalán beszélgetni egymással? Azt látjuk, hogy Robby egy kicsit faragatlan, bár a szíve aranyból van, de valahogy nem illik ehhez a Pethez. A regényből nem tudjuk meg miből telik a lánynak arra, hogy híres klinikai professzorral kezetesse magát, honnan futja méregdrága svájci szanatóriumra? Igaz, hogy 6 hónap után elfogy a pénz de sajnos már nincs is szükség tovább a szanatóriumra mert Patot elviszi súlyos betegsége. Természetesen élete utolsó 6 hónapjában sem történik említés szülőkről, rokonokról. Egyedül Robby az aki a lányról gondoskodik. Az egyetlen szál ami hitelesnek tűnhetne a 3 barát barátsága de ennek ábrázolása is elnagyolt, kidolgozatlan.
A szerző 1937-ben írta ezt a művét. Próbálom kitalálni mi késztethette arra, hogy ilyen félkész állapotban adja le a kiadónak. Ekkor már Svájcban élt és nem a hitleri Németországban, ami azért a szó szoros értelmében a béke szigete volt. Nincs válasz. Sajnálom, ha most selejteznék ugyanarra a sorsra jutna mint Tamás Aladár könyve az "Álmok Indiában" jó 25 évvel ezelőtt. Majd ezt is elmesélem egyszer.:)
