Kétségtelen, hogy a technikai fejlődés új helyzetet hozott létre a könyvtárak számára is. Itt vannak például a fiatalok. Gyakran és sokat korholjuk őket, hogy mindig csak az Internet meg a videó meg a CD és nem vesznek könyvet a kezükbe. Kétségtelen, hogy így van. Ezek a lehetőségek ugyanis könnyedebb szórakozást jelentenek mint a könyvek. Látom magamon. Mióta bent vagyok Miskolcon vége a könyvolvasásnak. Még azt a könyvet is aminek nagy részét kint már elolvastam csak nagy nehezen, többszöri nekiveselkedésre olvastam el. Igaz, ennek más okai is voltak. Többek között az, hogy addigra már teljesen megcsömörlöttem a könyvtől. Lehet, hogy írok majd egyszer róla, volna mit, de nem szívesen akasztom össze a bajuszt a szerzővel, így aztán lehet, hogy nem. Bár kis pont vagyok én hozzá képest de hátha.:)
Az olvasásra visszatérve, a technikai vívmányok valóban nagy kihívást jelentenek nem csak nekem, aki "sanyarú" gyerekkoromban jól begyakorolhattam az olvasást, hanem a mai fiataloknak is, akik már valószínűleg nem olvasnak olyan lazán és könnyedén mint az én korosztályom. És ebben természetesen hibásak lehetnek azok a pedagógiai kísérletek is amiknek az elemi iskolákat is alávetették az utóbbi évtizedekben. Tehát amikor a könyvtárak azt tapasztalják, hogy fokozatosan csökken az olvasói létszámuk ne feltétlenül magukban keressék a hibát. A lelkes és elhivatott könyvtárosok viszont szeretik a munkájukat, szeretnének minél több könyvet az olvasóik kezébe adni, ezért egyre több helyen úgy gondolják, hogy ha az olvasó nem jön be a könyvtárba, majd kimennek ők az olvasókhoz.
Ezért költöztek ki idén nyáron is a könyvtárak a strandokra és terekre. Nem rossz gondolat ez sem, csak - véleményem szerint - nem mindegy mit visznek magukkal. A továbbiakban - laikusként - erről ejtenék néhány szót. Még egyszer hangsúlyozom, hogy gondolataim egy olyan ember gondolatai aki nem tanulta sohasem ezeket a dolgokat, nem is próbálta a könyvtárosságot, csupán sűrűn megfordult élete során könyvtárakban. Tehát kérem, hogy a jobbító szándékot lássák, ne pedig valami kívülről jövő akadékoskodást és belebeszélést olyan dolgokba amihez hiányzik a szakértelem.
Mint ahogy már egy hozzászólásra válaszolva leírtam, én ide olyan dolgokat vinnék, amik érdekesek, nincsenek meg otthon a könyvespolcokon és ami a legfontosabb, 1-2 óra alatt átnézhető. Nem elolvasható, mert ahhoz, hogy valamit elolvassunk sok idő kell. Azt az emberek ezután is otthon, váróteremben, vonaton és egyéb helyeken fogják elolvasni. Már aki szeret olvasni. Én például kivittem volna - mint írtam - az eredetileg szamizdat formájában létező "Beszélő" 1992-es gyűjteményes kiadását amelyben az úgynevezett demokratikus ellenzék mondta el gondolatait 1981-89 között kezdetleges kiállítású 27 füzetben. Én egy időben szívesen forgattam, hogy elolvassak egy egy írást azoktól akik az elmúlt 20 évben a közélet meghatározó szereplőivé váltak. De kivittem volna olyan kiadványokat is amik a szocializmusról szóltak. A mai fiataloknak már az is történelem. A szocialista realizmus pedig egy olyan művészeti irányzat amely különösen érdekes lehet a mai fiatalok számára is. Kivittem volna idegennyelvű folyóiratokat és könyveket is. Rég nem jártam arrafelé, talán vannak még ilyenek. A szocializmusban voltak, én is onnan hordtam haza őket. A Déryné utcából.
De kivittem volna egy csomó művészeti albumot is. Például a nemrégen elhunyt Munkácsy- és Kossuth díjas grafikus és festőművész, Feledy Gyula képeit tartalmazó kiadványokat írásokat. Lehet, hogy ha valaki a művészről olvasgat a a nyugágyban és a képeit nézegeti, onnan felállva átsétál a szintén a téren található Feledy-házba, hogy alaposabban megismerkedjen a művész képeivel. Akinek egyébként oly sokat köszönhet Miskolc. És aki haláláig megmaradt miskolci művésznek, holott ő is elmehetett volna az ország kulturális központjába Budapestre.
Kivittem volna olyan könyvtári ritkaságokat amiket az ember otthonra nem vesz meg, vagy már nem is vehet meg, de mint érdekességet szívesen átlapozgat akár párostól, családostól is. Sőt, nem csak a könyvvételt tettem volna lehetővé hanem a beiratkozás után lehetőséget adtam volna az új olvasónak, hogy azt a könyvet amibe az asztalnál állva beleolvasott, majd a nyugágyban kényelmesen elhelyezkedve tovább olvasott - ha úgy gondolja - ki is kölcsönözhesse. Így már jobban nekiáll böngészgetni az ember, különösen ha gyönyörű szép napos idő van és jól esik a napi rohanás után elüldögélni egy kicsit. Persze a dolog még nincs elkésve a szabadtéri olvasásra, szeptember 10 még messze van, jövőre pedig megint lesz nyár. :)
Végül egy látványos filmecske arról, hogyan próbálják becsalogatni az olvasót távolabbi országokban:
https://www.youtube.com/watch?v=a_uzUh1VT98
