Hát ez a tél rendesen megérkezett. Tegnap reggel mikor készülgettem sorra hallgattam az időjárás jelentéseket és nagyjából mind ugyanazt mondta: hogy délutánra hó meg ónos eső várható. A hótól nem szoktam megijedni, az ónos eső viszont tényleg életveszélyes, mert ráfagy az útra. Ha csak az egyetemre kellett volna mennem megyek busszal, én viszont a falumba készültem, ahol tegnap ünnepelték - immáron hagyományosan -  a Borbála napot. Némileg megnyugtatott, hogy inkább a Dunántúlra mondták a félelmetesebb dolgokat, errefelé csak késő délutánra ígérték. Hát sajnos ez csak részben jött össze.  Mire kocsimmal leparkoltam a temető mellett már éppen szállingózott a hó, mire pedig a Borbála-napi szentmise véget ért már esett is rendesen. A lármafa felavatására íródott ünnepi beszédet már sűrű hóesésben hallgattuk végig, aztán mire a koszorúzásokra került sor már igazi téli havazásban lehetett részünk. Ezt követte az ebéd, amelyet kissé kapkodva fogyasztottam el mert minél hamarabb indulni akartam, hiszen nagyon bizonytalan útviszonyok elé néztem. Azért az egyre növekvő nyugtalanság ellenére is jó étvággyal fogyasztottam a töltött káposztából és a  túrós rétesből is. De ezután már tényleg gyorsan elköszöntem és indultam haza. 4 órára feltétlenül ide kellett érnem mert órám volt és nem húsz hallgatóval akiknek odaüzenek, hogy menjenek haza az előadás az időjárási viszonyok miatt elmarad.

A nehézségek már a Szűcsi parton kezdődtek. Mondjuk az egész úton ez a legnagyobb emelkedő. Igencsak járt az autó alattam az út teljes szélességében. Szerencsém volt, hogy nem jött szembe semmi, így tényleg az egész út az enyém volt a felfelé való kapaszkodásban. És persze azért is drukkolnom kellett, hogy egyáltalán fel tudjak menni a csúszós úton, hogy ne álljon le az autó, mert akkor nem fog többet elindulni. Csúszós úton meg hátramenetben sem lehet sokáig lefelé ereszkedni. Szerencsére feljutottam, innentől már az autópályáig viszonylag gond nélkül eljutottam. Igaz száguldozni nem lehetett de nagyobb akadály sem jelentkezett. Az autópályán viszont megjött az ónos eső amihez társult, hogy bizonyos szakaszokon nem volt lekotorva a hó. Háromszor csúszott meg alattam a kocsi míg Miskolcra értem. Két és fél órába telt a 120 kilométer megtétele. A tanszékre érve gyorsan átöltöztem és már mentem is órára. Hazafelé aztán megint volt alkalmam némi aggodalomra, ugyanis azt az emelkedőt amin én hóban jöttem fel a tanszékig most tükörjég borította. Nem voltam biztos benne, hogy a lejtő alján lévő kanyart be tudom szedni, de azért sikerült megfogni a kocsit, így aztán rendben hazaértem.

Nehéz körülmények között autóztam, de örülök, hogy ott lehettem. Falumbeliek szeretettel fogadtak, mindent elkövettek, hogy a vendégeket vendégekhez méltóan fogadják. A pálinka és a pogácsa mellől nem hiányzott asz asszonyok arcáról a kedves mosoly sem. Azok akik autóval voltak finom forró teát kortyolgathattak. Én is ezek közé tartoztam. Valóban nagyon jól eltaláltak benne mindent, a citromot is, a cukrot is. Az ünnepségen képviseltette magát a falu apraja-nagyja, és ezt szó szerint vehetjük, mert a koszorúzásnál az általános iskolások közreműködtek, a szentmisén és a lármafa avatáson pedig sok idős ember is részt vett. Őket külön köszönet illeti, hiszen a csúszós járda, a csúszós út őket veszélyezteti legjobban. Igazán szép ünnepség volt. A templomban elhangzott beszéd is illett az ünnep fennköltségéhez. Borbáláról szólt és a bányászokról, de mégis másabb volt mint amiket az elmúlt években hallottam.

És végül essék szó a fogadásról. A töltött káposzta csodálatosan finom volt, úgy készült ahogy szegény anyám készítette. Amit már egy idő után elvitelre főzött, mert az ebédnél a sok finomság után már megkóstolni sem tudtuk. Aztán a túrós rétesek is nagyon finomak voltak. A sietség miatt én most kevesebbet ettem mint szoktam, de azért így sem maradtam éhen. Mint ahogy senki sem, hiszen az asztalok roskadoztak a töltelékekkel teli tálaktól. És végül essék szó az asszonyokról is. Azokról akiknek kedves mosolyukból jutott mindenkinek. A vendégek fogadásánál is és az ebédnél is ott sürögtek-forogtak, hogy a vendégeknek mindenük meglegyen. E helyről is köszönöm nekik. És a falu vezetőinek is. És most nézzünk meg néhány képet a tegnapi Borbála napi ünnepségről.