Van a kincstári televíziónak egy műsora, az Üdítő. Péntek esténként lehet látni az m1-en. Szilágyi Tibor színművész az, aki az egyes jeleneteket rövid átvezető szöveggel összeköti. Elég rosszul. A szavakat próbálja mosolyokkal, gesztikulálásokkal és egyéb vizuális eszközökkel kiegészíteni de ezek többnyire túlreagáltak a mondanivalóhoz képest. Tipikus példája annak az esetnek amikor egy kiváló színművész olyan feladatot vállal amit nem igazán neki találtak ki.
De én most nem erről akartam én írni, hanem a műsorszerkesztés anomáliáiról. Persze ez örök és hálás téma, bármikor elővehető mert minden nap tapasztalhat valamit a néző ami felbosszantja. Engem például ez a műsor bosszant már hónapok óta. Az embernek az az érzése támad, hogy van egy adott műsor állomány és abból kell gazdálkodni azaz műsorokat szerkeszteni. Amelyek gyakorisága és hossza adott: heti egy alkalommal durván egy óra. Ezt kell megtölteni. Így aztán gyakran előfordul, hogy az ember csak nézi és van egy olyan érzése mintha nemrégiben már látta volna a jelenetet ami éppen előtte játszódik a képernyőn.
Az egyszerűség kedvéért vegyünk egy kabaré jelenetet. Ha van 4 szereplője és a sorozat fennállása alatt legalább 2 szereplőről készül személyre szóló válogatás már kétszer lehet "elsütni" ugyanazt a jelenetet. 2009-novemberében már írtam arról, hogy többek között Alfonzó is szerepelt már a sorozatban. Most amikor ezeket a sorokat írom a hátam mögött éppen egy 50 perces Alfonzó válogatás megy. De holnap este láthatjuk a Markos-Nádas duót is ki tudja már hányadszor. Ki ne ismerné a tiszthelyettes és a katona jelenetét ahol ketten beszélgetnek, két katona, gyakorló ruhában? Vagy mikor Nádas György az arab sejk mellett tolmácskodik. Gondolom mindnyájan láttuk már néhányszor. Vagy valamelyik szilveszteri műsorban, vagy valamelyik nosztalgiázó válogatásban. Amely válogatások ma már mindennaposak a csatornák műsorkínálataiban, csupán más-más fantázia nevek alatt futnak. Hogy csak néhányat említsek: "Hogy volt?", "Egyszer már tetszett" és még sorolhatnám az ilyen jellegű műsorok címeit.
Egyedül szegény Kabos Lászlónak nem jött be ez a nagy nosztalgiavilág. Egyetlen alkalommal szerepelhetett volna ő is, de aznap éppen az (akkori) miniszterelnök úr beszédét kellett közvetíteni, így aztán ő csak éjjel fél 2-kor jutott műsoridőhöz. És hiába ez a sok ismétlés, az ő kazettája valahogy nem jut a szerkesztők látóterébe. Kár, mert egy adást ő is megérdemelne. Mint ahogy erről tavalyelőtt novemberben is írtam. A fenti linkre kattintva ez is elolvasható.
