Én nem tudom hol és mikor rontottuk el a dolgot, de újabban a hallgatók - tisztelet a kivételnek - nem érzik feltétlenül kötelezőnek a vizsgára való ünnepi viseletet. Évek óta figyelem és bosszant a dolog. Ahogy öregszem egyre jobban. A mi időnkben meg sem fordult a fejünkben, hogy ne öltönyösen, fehér ingben nyakkendőben jelenjünk meg a vizsgán. Még akkor is ha tudtuk, hogy a tanár akihez megyünk nem fog ünneplőt venni úgymond a mi kedvünkért.  Mi azért szépen kiöltöztünk mert így tanultuk meg. Hogy honnan? A csuda tudja, nem emlékszem már rá. Lehet, hogy  le volt írva valahol, nem tudom. De az elsős hallgatók akkor sem a szabályzatokat bújták, így valószínűleg a felsősöktől tanultuk meg hogy vizsgára ünneplőben kell megjelenni. Vagy már akkor tudtuk még mielőtt beléptünk volna az egyetem képzeletbeli kapuján, hiszen televíziót néztünk, riportok pedig akkor is voltak az egyetemekről, a vizsgaidőszakokról.  Meg nem fordult volna a fejünkben, hogy farmerben, pólóban vagy pulóverben menjünk vizsgázni. Ha másért nem hát azért, nehogy emiatt kapjunk rosszabb jegyet, hogy a legrosszabbra ne is gondoljak.

Hát ezek a mai hallgatók már nem így gondolkoznak. Évek óta figyelem, hogy minden alkalommal van egy 10-20 százaléknyi vizsgázó aki nem hajlandó tisztességesen felöltözni. Retorziót ugyan nem szoktam alkalmazni, pedig megérdemelnék. Az írásbeli javításnál is lehetséges kicsit szigorúbban értékelni a válaszokat, hiányolni bizonyos dolgokat,  nem beszélve a szóbeli adta lehetőségekről. Minden félévben fel lehet tenni olyan kérdéseket amikre nem könnyű válaszolni és leginkább csak jelesért szoktam megkérdezni. Nem mintha nem adnám le tisztességesen, csak egyszerűen az anyag legnehezebb részei, a hallgatók ma már - még a jobb tanulók is - ezekkel a részekkel nem igazán foglalkoznak.  Tehát megtehetném, hogy rosszallásomat így fejezzem ki de mégsem teszem. Mert nem visz rá a lélek. Ezért inkább - újabban - közzé teszem az elvárásaimat. Tehát minden hallgató aki ebben a félévben nálam hallgat valamilyen tárgyat a közös címjegyzékünk alapján kapott egy levelet, hogy mik az elvárásaim az öltözetet illetően. Természetesen én is kiöltözöm. Igaz kissé visszafogottan. Sötét zakó, fehér ing, nyakkendó, szürke nadrág. Ha azt hiszi a kedves olvasó, hogy ezek után nincs farmeres, pulóveres vizsgázó ki kell ábrándítanom. Nem sok, évek alatt elértem, hogy számuk elenyésző de még mindig vannak.

Pedig a vizsga fontos dolog kellene hogy legyen egy egyetemi hallgató életében, hiszen ez az alkalom amikor beszámolhat arról, hogyan sajátította el a tárgyat, mit tud azokból az ismeretekből amiket majd jövendő munkahelyén kell, hogy alkalmazzon. Néha egy-egy kettes beírásakor sajnálattal gondolok arra, hogy már az egyetemen nem fognak találkozni a tárgyammal, ezzel a tudással fognak munkát vállalni, embereket irányítani, reggeli szakmai megbeszéléseken részt venni. Ami bizony igencsak kevés. Szinte semmi. Egy kettest akkor ad az ember, ha egy kicsivel tud többet a hallgató a semminél.

Hogy hol romlottak el a dolgot? Nem tudom, de sejtem, hogy nem egyik napról a másikra alakultak így a szokások. Valószínűleg benne van az is, hogy csökkent a vizsgák komolysága, presztizse. Például kisebbek lettek a követelmények. A külső tényezők hatásától nem tudja függetleníteni magát az oktató sem.   A hallgató annyiszor vizsgázik ahányszor akar, hétköznapi dologgá vált a vizsgázás, talán vizsgadrukk sincsen már. Ha nem sikerül idén levizsgázni, majd sikerül jövőre - gondolhatja a hallgató. Nem túl nagy a tét, így aztán nem egy nagy durranás egy vizsga, gondolom a farmer és a pulóver is ennek szól.

Pedig kár ezért a hagyományért. Valamikor régen még a Rákosi rendszerben előfordult, hogy a munkások munkásruhában mentek színházba mert az ünnepi viselet polgári csökevény szokásnak lett kikiáltva. Valahogy úri dolognak tűnt szépen felöltözni a színházba, koncertre. Ami persze távol áll a hatalom új birtokosaitól a munkásosztálytól. Nyilván keletről jöhetett a dolog. Hálaistennek nálunk ezek az idők elmúltak, az emberek nagy többsége tudja, hogy ilyen alkalmakkor az illendő viselet az alkalmi, ami most az ünneplő szinonimája. Keleten a változások lassúbbak voltak, talán mert nekik nem volt 56-juk. Szóval ott lassabban változtak a dolgok. Így aztán a 80-as évek elején megrökönyödve láttam, hogy egy egyetemi kolléga temetésén szegény megboldogult és én voltunk a legjobban öltözöttek, mert még az egyetemi vezetők is kopottas hétköznapló ruhájukban  álltak díszőrségben - az egyetem demonstrációs termében elhelyezett  - koporsó mellett. Természetesen ez volt a temetési öltözet is. A koncert és színház más volt. Oda már a szovjet emberek is kiöltöztek. Főleg az asszonyok és lányok csípték ki magukat. Meggyőződésem, hogy szürke életükben különleges eseménynek számított egy-egy koncert, színház. Pedig nem voltak nagyon eleresztve kozmetikai szerekkel, divatos ruhadarabokkal. De abból ami volt igyekezték a maximumot kihozni. És szépek voltak, mosolygósak, kedvesek, jókedvűek.

Végül essék szó arról a nagy többségről is akik tudják mi a módi és ünneplő ruhájukat öltik magukra egy-egy vizsga alkalmából. Ódákat róluk sem zengenék, csak egyszerűen megköszönöm nekik.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy kis kiegészítés néhány órával később, leginkább az első hozzászólás kapcsán. Bár már ott válaszoltam rá azonban fontos dologról lévén szó itt is megismétlem.

Nálam az írásbeli képezi a vizsga súlyponti részét. Ezt követi néhány órás javítás már a szobámban, addig a hallgatók elmehetnek, közben folyamatosan értesülnek az eredményekről. Aki egész jegyre írt számára az írásbelivel véget ért a vizsga. Aki viszont fél jegyre az visszajöhet szóbelizni, ehhez viszont már nem kell kiöltözni. Egyébként ez csupán néhány százalékot tesz ki, pedig már nem szoktam rosszabbat adni. Többnyire nem jönnek vissza.