Nehéz itt lefogyni, főleg így január-február tájékán. Ha a hagyományos módon történnének a disznóölések hajnalonta bizonyára malacsivítás verné fel az egyetemváros csendjét. Biztos van ilyen is, de a mi szombati disznótorunkhoz a disznót már leölve, megtisztítva vettük át, hogy aztán ettől a pillanattól fogva minden ugyanúgy történjen mint gyerekkoromban otthon nálunk.
Jó dolog ez a disznóölés, bár kétségtelen nem egy diétás dolog. De ezen az egy napon én is fel szoktam függeszteni kíméletes életmódomat és reggel úgy kelek fel, hogy na, ma aztán mindent megeszem amit lehet és a mennyiség dolgában sem tartóztatom meg magam. Mivel vendég voltam elég volt dél felé megnéznem őket. Éppen akkor érkeztem amikor az egyik ifjú hölgy is megérkezett a hagymás vérrel. Hát a legjobbkor. Imádom a hagymás vért. Előző nap úgy gondoltam, hogy mivel a disznó nem itt lesz megszúrva vér sem lesz, de a fiúk résen álltak, elkérték azt is. Igazán finom volt, mondhatom.
Aztán ahogy az ember borozgatott és beszélgetett lassan megjött a hagymás zsíron sült bőrke is amit életemben először ettem. Gőzöm nincs hol keletkezett ez a bőr amit a lányaink hagymás zsíron sütöttek ropogósra. Gyanítom a zsírnak valóról vághatták le. Tényleg finom volt. Engem arra a libatöpörtyűre emlékeztetett amit nagynéném olyan ügyesen készített el Ecséden a Mindenszentekkor tartott búcsúk alkalmával. Aztán ahogy az ember így eszegetett jó néhány zsebből előkerült egy-egy lapos üveg is, ami ma már fémlemezből készül, hogy "Tanár úr, ezt kóstolja meg, házi, saját". Hát hogyne kóstolnám meg - gondoltam - aztán megkóstoltam. Már az illem kedvéért is. Aztán még egy kortyot, mert igen csak ízletes volt ez a házi pálinka. Aztán kísérőnek egy kis egri bikavér, mert most ez volt akciós a madaras Tescóban is meg a Metróban is. Közben a fiatalok serényen dolgoztak, én meg hazaugrottam egy kicsit pihenni meg átmelegedni.
A pihenést olvasással indítottam, aztán egy nagyon jó alvás lett belőle. Jót tett, kis erőt gyűjtöttem az esti programhoz ami vacsorával indult majd egy kiváló szakestéllyel folytatódott. Egyébként vacsorára egy kis pörkölt volt krumplival. Finom volt, de vigyáztam a mennyiséggel, később még hurka és kolbász következett azt is meg kellett kóstolni. Vacsora után mindenki felvette legszebb gúnyáját, én is, és kezdetét vette a szakestély. Jó szakestély volt, sok vendéggel Sopronból és Dunaújvárosból. Este 11 felé volt mikor elindultam hazafelé minden porcikámban érezve a jóleső fáradtságot.
Azért így a vége felé essék szó arról is kik is ők valójában. Megjelent róluk egy írás a múlt évben az egyetemi újságban, itt elolvasható:
http://www.mertnet.net/cikkek/2010/20100224/akik-igaz%C3%A1n-sz%C3%ADvb%C5%91l-tudnak-%C3%A9nekelni
Amikor a meghívót először olvastam nagyon megtetszett, ma délelőtt beszkenneltem, ezt is szívesen megosztom a Morgómedve olvasóival is. :)
