Gyöngyöspata ott van a szülőfalum közelében. Egy kicsit beljebb esik a fő közlekedési útvonalaktól. Ha például Miskolc felől megyünk Pestre, akkor Gyöngyösnél kell jobbra lekanyarodni az autópályáról, átmenni Gyöngyösön és azt elhagyván a következő falu lesz, ha például Szűcsibe vagy még tovább tart az ember.
Előtte még elhagyjuk a Gyöngyösoroszi útkereszteződést is ami számomra onnan nevezetes, hogy 1968 augusztus 21-én reggel egy órát várakoztunk itt az autóbusszal mert a Csehszlovákiába tartó katonai járművek elsőbbséget élveztek velünk szemben. Mi ültünk a buszban és csak néztük hová a csudába megy ez a rengeteg katonai teherautó meg harcjármű. Aztán mikor elmentek mi is folytathattuk az utat Gyöngyösorosziba, ahol akkortájt az ércbányában dolgoztam.
Elhagyva tehát az Gyöngyösoroszi felé vezető útkereszteződést az első falu Gyöngyöspata. Az a falu amelyre mindig irigykedtem, ugyanis benne volt minden útikönyvben az én falum meg nem. Gyöngyöspatának ugyanis volt egy XV. századból származó gótikus temploma. Hát ezt irigyeltem én a pataiaktól meg azt, hogy őket minden jobb turisztikával foglakozó útikönyv megemlíti.
Aztán ha elhagyjuk Gyöngyöspatát következik Szűcsi, amely már egy bányász község volt. Amíg be nem zárták a bányákat sokan dolgoztak a Szűcsi X-es aknában helybéliek. Abban az aknában amelyben egy tragikus bányaszerencsétlenség történt 1959 novemberében és amely 31 áldozatot követelt. Aki még nem olvasta, itt elolvashatja amit a szerencsétlenségről írtam néhány éve.
Ha elhagyjuk Szűcsit már csak 2 kilométert kell megtennünk hogy megérkezzünk az én szülőfalumba. Mindez úgy nagyjából 18 kilométer. Ennyit kell megtenni Gyöngyöstől - Gyöngyöspatán át - hogy megérkezzünk hozzánk. Hát én sokszor megtettem ezt az utat. Kezdetben busszal, később már kerékpárral is, aztán az utolsó 34 évben már kocsival. Az út mindvégig a Mátra alján csodálatos vidékeken halad. A már alacsonnyá szelídült hegyeken vagy inkább dombokon mindenütt szőlőtőkék láthatók. Híres bortermő vidék ez, ha nem is annyira mint Eger vagy Tokaj, netán Badacsony. Rengeteg bort elhordtam én a Gyöngyössolymosi Tsz pincészetéből. Na nem mindet magamnak, inkább konferenciákra, tanszéki rendezvényekre. Aztán jött a rendszerváltás és oda lett a Tsz is meg a jó gyöngyössolymosi bor is. Hát errefelé található az a Gyöngyöspata amelyről oly sok szó esik mostanában.
