A minap kaptam egy puszit. A kapcsolat köztem és a puszit adó hölgy között sohasem volt puszilkodós, de így alakult. Elmesélem, de egy kicsit messzebbről kell kezdenem.
Van az úgy, hogy az embernek hó végére elfogy a pénze. Nem úgy vagyunk mint az egyszeri lembergi zsidó, akinek addig emelgették a hatóságok az adóját míg egyszer begurult, fogta magát és bement az adóhatósághoz, letett az aszatalra egy házilag készített pénznyomdát azzal, hogy "én már nem győzöm, itt van, nyomtassák maguknak!". Meg Pécsi Sándorok sem vagyunk aki olyan szépen rajzolt a "Pénzcsináló" című magyar filmben, hogy egy időre megoldódtak a család anyagi gondjai.
Tehát mint írtam van az úgy, hogy hó végére elfogy az ember pénze. Így volt vele egy szomszéd házbeli asszony is, akit személyesen nem ismerek, a 22 év alatt mióta itt lakom talán háromszor ha váltottunk szót. No ez a szomszédasszony állt meg egyszer mellettem, éppen amikor be akartam szállni a kocsiba, hogy nem tudnám-e kisegíteni 200 forinttal. Hát hogyne tudtam volna, azért 200 forintom nekem még hó végén is van. Sőt 500 is mert ennyit adtam azzal, hogy majd megadja ha tudja. Hozzátettem még azt is, hogy nem sürgős. Ennyiben maradtunk. Egyszer találkoztunk azóta, mondta, hogy sajnos éppen most nincs nála pénz. Nem baj - legyintettem mosolyogva és mentünk tovább a dolgunkra.
A múlt héten aztán megint találkoztunk a posta előtt. Ott beszélgetett valakivel, akkor csak köszöntünk. Aztán nem sokkal később odaértem a buszmegállóba, ő már ott volt. Hát itt már nem volt mese, csak mondani kellett valamit. Mondott is, illetve mikor láttam, hogy szólni akar odatartottam kicsit a rosszabbik fülemet, hogy egyenesen oda mondja. Na ekkor kaptam én oda a fülem mellé azt az ominózus puszit. Ugyanis ő nem gondolta, hogy azért fordítom úgy a fejem, hogy jobban halljam. Így aztán ha már odatartottam megkaptam a puszimat és csak ezután került szóba ismét a tartozás. Amire természetesen ezúttal is legyintettem, azt se bánom ha soha nem kapom meg. Azon viszont elgondolkoztam, hogy ez a szomszédasszony mire gondolhatott? Hogy ezentúl puszikkal kell vezekelnie elmaradt tartozásáért? Vagy netán ilyenformán kell letörlesztenie? Mindenesetre én azóta is elmosolyodom ha eszembe jut ez a találkozás.
