Néhány napja jelent meg az egyetemen az a kis tájékoztató füzetecske ami a 2011-es üdülési lehetőségeket tartalmazza. Mi már régen nem járunk üdülni, ilyenkor azonban mindig eszembe jutnak azok a régi szép idők, amikor július elején felkerekedtünk és elutaztunk Hajdúszoboszlóra egy hétre. Azért csak egy hétre mert eléggé kapós volt ez a lehetőség, sok jelentkező között kellett elosztani a viszonylag kevés helyet.
De még mielőtt megrohannának a régi emlékek elmondom, hogy az akkori lehetőségek alapvetően két csoportra voltak oszthatók: csereüdülés, amikor a különféle egyetemek és főiskolák kollégiumaiban kaptunk helyet, cserébe pedig mi adtuk át a kollégiumaink egy részét a nyári üdültetésre. Akkoriban kapós volt Miskolc, itt volt Tapolca a szép nagy strandjával, a megfizethető árú barlangfürdővel. Aztán ha rossz volt az idő, ki lehetett menni Lillafüredre, a Diósgyőri Várba, vagy el lehetett menni múzeumba. Mint írtam népszerű hely volt Miskolc, kaptunk is cserébe elég helyet az ország bármely egyetemi városában, sőt még külföldön is. Itt az ember csak egy szobát kapott, szemben például Hajdúszoboszlóval ahol a szoba mellé étkezés is járt. Volt az egyetemnek saját üdülője is, ebből a legnépszerűbb Siófok volt. Étkezés itt sem járt a szobához, viszont mégiscsak a Balaton mellett volt, tehát ezekért a helyekért már nagy harcok folytak. Hasonlóan nehéz volt üdülési lehetőséghez jutni Hajdúszoboszlón is. Ezekre a helyekre is elég nagy igény mutatkozott, volt is harc az egyek karok és szervezeti egységek között értük.
Mert Hajdúszoboszló egy nagyon kellemes hely volt. Az egyetem szobákat bérelt a városban, étkezésre meg befizetett a Fősped üdülőben, nem túl messze a fürdőtől. A Főspedről soha nem tudta az ember, hogy micsoda, talán egy fővárosi szállítási cég volt. Nekik volt egy üdülőjük Hajdúszoboszlón saját konyhával amelynek kapacitása megengedte, hogy külsők étkeztetését is felvállalják.
A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy reggelit, ebédet és vacsorát kapott a kedves üdülő vendég. Természetesen először a helybelieket szolgálták ki, azután következtek a "bejárók" vagyis mi. Ha hamarább értünk oda be lehetett menni a társalgóba vagy az épület előtti padon lehetett beszélgetni. Az egy hét alatt volt idő összebarátkozni a többiekkel is, sokszor szinte sajnáltuk, hogy megjelent az ajtóban vagy a kapuban egy felszolgáló, hogy mehetünk, ismét meg van terítve.
Ilyenkor aztán bevonultunk a gyönyörű tiszta ebédlőbe és a fürge asszonyok már hozták is a finomabbnál finomabb ínyencségeket. Kiváló konyhája volt a Fősped üdülőnek akkoriban. Hiába hogy nem csak néhány főre főztek, mégis sikerült megőrizniük a házi jelleget mind választékban mind az ételek ízét tekintve. A felszolgálók kedvesek voltak és figyelmesek. Időnként megjelent körünkben Margit néni is, aki valami vezetőféle volt. Ott lakott a saját irodájában közvetlenül a bejárat mellett jobbra. A nagy melegben gyakran volt nyitva az ajtaja, láthattuk hogy az irodája egyúttal az otthonául is szolgál. Amikor étkezés volt Margit néni az üdülőt járta. Benézett a társalgóba, volt néhány kedves szava a bejárókhoz is, aztán következett az ebédlő ahol az éppen étkező vendégekkel váltott néhány szót. Szóval Margit néni egy intézmény volt. Nem biztos hogy a beosztottak is nagyon elégedettek voltak vele, mi azonban nem szólhattunk egy szót sem. Bár mi nem az üdülőben laktunk de ugyanolyan kedves vendégnek számítottunk mintha ott laktunk volna.
Tavaly ősszel a fiammal Hajdúszoboszlón jártunk, ott mentünk el az üdülő előtt, megálltunk és lefényképeztem az üdülőt. Hát alaposan megváltoztak a viszonyok. Természetesen már nem üdülő hanem valamiféle étteremként funkcionál. Eltűnt a pad is az üdülő elől, és a bejárat melletti rácsos ablak mögött sem Margit néni szobája bújik már meg. Ha nem ebéd után lettünk volna nem csak megállunk, hanem be is nézünk, így azonban ez legközelebbre maradt. Mindenesetre arra jó volt, hogy most egy kicsit később elnosztalgiázzak azokon a szép időkön amikor még olcsó üdülés is járt a dolgozónak.
