Tegnap volt a vizsgaidőszak fele, pontosabban hétfőn van az utolsó nap amikor aláírást lehet pótolni valamint meg lehet szerezni a gyakorlati jegyeket. Mivel én már hétfőn nem szándékoztam ezzel foglalkozni, nekem tényleg tegnap volt az utolsó nap. Tehát tegnap volt az utolsó alkalom, voltak is elegen (harmincan) akik megragadták ezt a lehetőséget.
Reggel megírták a dolgozatokat, én elvonultam kijavítani és azóta nem igazán érzem jól magam. Ugyanis ilyen rossz eredményekkel mint ebben a vizsgaidőszakban még soha nem találkoztam. De valami hasonlót érzek a vizsgaidőszak kezdetétől fogva, csak tegnap kicsit ráerősített az, hogy tudom kik azok akik nem teljesítették a félévet, kik azok akiknek még egyszer fel kell venniük a tárgyat. És tudom, hogy milyen kevés kellett volna ahhoz, hogy jó néhányan ne itt tartsanak.
Sokadszorra állapítom meg szomorúan, hogy a felsőoktatás ezer sebből vérzik. Sok szegmense van ennek a dolognak, egy részének tanúja lehetett a közvélemény is, amikor elindult valami a felsőoktatás átszervezésében, aztán nem lett belőle semmi, eltették a dolgot későbbre. Talán jobb is, mert az a koncepció amivel előálltak valóban kissé kiforratlanak tűnt. A jóakarat mindenképpen látszott, sok elemét támogattam volna én is, de ma már sok tényezővel kell számolnia aki változásokat akar, aztán sokszor emiatt nem is lesz belőle semmi.
Támogattam volna például a szigorításokat. Tudom, a kreditrendszert nem lehet eltörölni, pedig ez a kreditrendszer sok mindenben bűnös. Elhiszem én, hogy azok akik kitalálták jót akartak. Amikor bevezették mi is úgy láttuk, hogy de jó lesz, a hallgatók saját maguknak fogják kiválasztani, hogy mit tanulhatnak. Hangyaszorgalommal csipegetik majd a tudományokat, kiváló szakemberek lesznek miközben - élve a lehetőséggel - nemzetközi és külkereskedelmi jogot meg germanisztikát tanulnak még a mérnökhallgatók is, mert világéletükben ezek a dolgok érdekelték őket. Vagy csak úgy gondolják ezek kellenek ahhoz, hogy jó mérnökök legyenek.
Az elv tehát kitűnő, csak a megvalósítás kicsit más. A valóság bizony az, hogy a hallgatók nemigen élnek ezekkel a lehetőségekkel, és nem is élik meg túlzottan tragikusan ha egy tárgyat nem sikerül lezárniuk. Hiszen az égvilágon semmi komolyabb dolog nem történik, majd felveszik a tárgyat a következő évben és a dolog tényleg így is működik. Igaz a kreditpontok gyűjtése lassabban halad mint kellene, a végzés ideje kitolódik, de ez ezzel jár. És a hallgatók kezdenek egyre kevesebbet tanulni. Félve írom le, de azt hiszem az oktatók meg kezdenek kevesebbet követelni. Nemrégiben az egyik híres egyetem híres professzora azt a címet adta írásának, hogy a diák nem tanul, az oktató nem követel. Bizonyára sarkítva van a dolog de ha leírta bizonyára lehet benne valami.
Úgy gondolom nem lett volna szabad áttérni a kreditrendszerre. Vagy ha már a világ ilyen, akkor be kellett volna építeni korlátokat. Mint ahogy kezdetben voltak is, aztán valahogy ledőltek ezek a korlátok és ma már semmi sem akadályozza meg a hallgatókat abban, hogy jól elhúzhassák a képzés idejét. Nem akarják ők elhúzni, de a hallgató is ember, a kisebb ellenállás irányába mozdul el. Ha nincs rászorítva a kemény munkára akkor bizony nem tanulnak annyit. Bármilyen meglepő, azért hogy itt tartunk nem is őket hibáztatom. Az ember olyan, hogy alkalmazkodik a körülményekhez. Megnézi a határokat és addig terjeszkedik. Ha ezek a határok tágak akkor a viselkedése is ehhez fog alkalmazkodni.
És akkor visszatérek a tagnapi napomra. Tegnap volt az utolsó lehetőség arra, hogy valaki a félév végi aláírást vagy a gyakorlati jegyet megszerezze, mégis sokan meglehetősen kevés tudással érkeztek. Nem is sikerült nekik. Amit én is sajnálok. Mindig azt hallottam, hogy az újságírók korán halnak, mert a sok rossz hír amit közvetítenek annyi stresszt okoz nekik, hogy a lelki megterhelés a korai halálhoz is vezethet. Ilyen alapon a tanároknak is korán kellene halniuk mert így vizsgaidőszak táján nekünk is nehéz döntéseket kell meghoznunk. Téved aki azt hiszi nekünk mindegy milyen jegyet adunk. Nem így van. Én sem érzem jól magam, ha egy hallgatónak második alkalommal is elégtelent tudok csak adni. Főleg ha tudom, emiatt még egy félévet kell járnia. Még nagyobb lenne ez a felelősség ha megvalósulna az amiről szó volt a napokban, hogy vissza kell térítenie annak a tandíjat aki nem fejezi be az egyetemet vagy főiskolát. Bár gondolom erre nem fog sor kerülni. És hogy mi lenne jó a kreditrendszer helyett? Az ahogy mi tanultunk. Minden félévben előírt tantárgyak, első alkalommal kötelező vizsgaidőpontokkal, korlátozott ismétlési lehetőségekkel és ha valaki ezeket túllépi máshol keresi a boldogulást nem az egyetemeken és főiskolákon. Ennyi. Tudom kicsit poroszosan hangzik de célravezető lenne. Jobban mint az ami most van.
