Hát ez már tényleg több a soknál. Reggel már ott tartottam, hogy kapcsolom ki a gépet és indulok Mályiba, aztán kinézek az ablakon és látom esik. Puff neki! Ekkor adtam fel a mai napra vonatkozólag. Két napja vagyok összecsomagolva úgy hogy néhány napig nagyjából kibírjam. Azután bejövök és ami hiányzik még kiviszem. Persze ennek a nyárnak már annyi. Nagyjából maradt 5 hét, ha csak nem akarok fagyoskodni az augusztus 20-át követő hűvösebb reggeleken és estéken. Szent István napja után már nem igazán lehet élvezni Mályit. Így aztán tényleg elég kevés idő maradt. Egy biztos, számítógépet nem viszek ki. Kiviszek viszont egy videót meg egy csomó olyan kazettát amikre az elmúlt hetekben filmeket vettem fel. TV helyett jó lesz amikor már a szúnyogok bekergetik ez embert a házba. De ez még odébb van, egyelőre ott tartunk, hogy kint 15 fok van és esik az eső. Holnapra már jobb időt mond a helyi televízió, bízom benne, hogy így is lesz.
Nem is azért kell nekem a jó idő, hogy a hasamat süttessem a nappal. Ha csak az lenne nagyon nem idegesíteném magam. Én a fűnyírás miatt vagyok már besózva. Komolyan aggódom mit találok kint. 2 hete voltam utoljára Mályiban, akkor úgy gondoltam nem olyan nagy még ez a fű és nekiláttam olvasni. Azóta viszont eltelt 2 hét, hát szép nagy lehet az a fű. Akkor leszek bajban ha már olyan nagy lesz, hogy kaszás embert kell keresni. Mert kaszás embert nem olyan könnyű manapság találni. Fogynak a kaszálni tudók. Mert a kaszálás egy dolog, azt az ember nagyjából megtanulja. Hanem egy kaszát rendesen karban is kell tartani. Nem mindegy milyen szögben áll a kasza a nyélen. Az én örökölt kaszámon is vékony bőrdarabokkal van beállítva a pontos helyzet. Aztán egy kaszát időnként meg is kell verni. Nem mintha rosszul viselné magát de a kasza éle kopik, tehát apró kalapácsütésekkel kell elvékonyítani az acélt. Nem volt ez nekem gond amíg éltek a szüleim. A szomszéd minden tavasszal rendbe hozta, kitartott a következő nyárig. A szüleim halálával ez a lehetőség megszűnt. Aztán a fenés is nagy szakértelmet kíván. Nem mindegy hogyan húzza végig az ember a fenőkövet a kaszán. Mindemellett arra is vigyázni kell, hogy nehogy az ember a hüvelykujját is végighúzza a kasza élén. Mint egyszer valamikor régen nekem sikerült. Úgy hogy városi ember csak akkor vegyen kaszát a kezébe ha legalább megfenni tudja a rendesen.
Kaszáltam én ezzel a kaszával elég sokat amíg Miskolc-Tapolcán volt a telek. Ott még egy rendes ház sem volt. Csalán, lapu meg bürök nőtt csak. Azt viszont jól vitte a kasza. Ezt a pázsitfüvet itt Mályiban viszont nem akarja vinni. Na ehhez kell jól kiverni, megfenni és szakszerűen suhintani vele. Ami nekem nem nagyon megy. Nekem bizony hiába suhintok ott marad ez a vékony szálú úri fű. Aztán mintha nevetne rajtam. Az ismételt suhintásra sem történik semmi. Ekkor szoktam feladni. A fűnyírónak természetesen ő sem tud ellenállni. Csak hát a fűnyíró csak egy bizonyos fűmagasságig hatékony, a felett bizony kaszás embert kell keresni ami - mint ahogy írtam - egyre kevesebb van.
Aztán az ilyen nyaralótelepek melletti falvakban a kaszás emberek (és a mesteremberek) általában azt hiszik, hogy ezeknek a városi népeknek még a bőrük alatt is pénz van. És igencsak megnyomják a tollat. Már ha adnának számlát. De persze nem adnak. Hát ez a helyzet. Egyet tehetek, reménykedem hogy holnap ha kimegyek még nyírható füvet találok.
