Ez is megvolt, most pihenhetek egy kicsit. Jó lenne gyorsan 1-2 kilót leadni, hogy a jövõ hét utáni hét közepén még egyszer kérhessek majd a malacsültbõl Lengyelországban. Egyébként azt hiszem, hogy menni fog. Most is tudtam egy kis helyet csinálni a 2 adag sztrapacskának és valami fokhagymás húsételnek, amit pénteken kora este illetve éjfél elõtt nem sokkal fogyasztottam el. Ezen a második sztrapacskán elég sokáig hezitáltam, volt már fél 11 is mikor rászántam magam, hogy mégis csak benyomok még egyet, hiszen az asztaltársaságban sorra rendelték a fiúk, pedig 5 óra tájban ugyanúgy beebédeltek mint én. Summa summarum nem ártott meg, jól aludtam, talán még jobban is mint itthon.
Most veszem észre, hogy a végével kezdtem, no mindegy, most már maradjon is így. Egyébként a régi Morgómedve olvasók tudják, hogy ez a Selmecbányai Szalamander ünnepség nekem minden év szeptemberében egy állandó programom. Mostanában azért annyival könnyebb már, hogy a diákság utazását nem én szervezem, de azért így is elég megerõltetõ egy ilyen selmeci felvonulás az már igaz. De haladjunk sorjában.
Péntek reggel indultunk két társammal. Egyikük vezetett, így nekem megadatott a nyugodt nézelõdés lehetõsége. Valóban ez történt, közben beszélgettünk errõl-arról. 10 óra után léptük át a magyar határt, nem néztünk se jobbra se balra, lassítás nélkül hajtottunk át a magára hagyott, roskadozó egykori épületek között, mint az egykori oktatási és kulturális miniszter 1990 táján Hegyeshalomnál, csupán annyi a különbség, hogy akkor még volt határ és határellenõrzés ma már viszont nincsen. Nyilván úgy gondolta, hogy a miniszterséggel ez is együtt jár.
Tehát a határt átlépve néhány óra múlva megérkeztünk Bacsófalvára, nem sokkal késõbb befutott a hallgatók autóbusza is. Elõtte egyébként - teljesen véletlenül - már összefutottunk egy benzinkútnál is. Gyors öltözés után a hallgatókkal együtt busszal bementünk a Selmecbányára. A buszt fenn hagytuk a Leányvárnál mi pedig a közeli temetõkben megkoszorúztuk az egykori selmeci professzorok sírjait, majd ezt követõen fenn a várban a honvéd szobrot. Én ebben nem vettem részt, tartalékoltam ez erõmet az esti felvonulásra.
Ezután következett az ebéd a megszokott helyünkön, amit igazában véve messzire el kellene kerülnöm, de mégsem kerülöm el mert jó helyen van, jól fõznek, a kiszolgálás ellen sem szólhatok egy szót sem, csak az a bajom, hogy tavaly egyedül annyit fizettem mint a hozzám késõbb odaülõ 4 cimbora együttvéve. Pedig elég visszafogottan fogyasztottam. Jó, két adagot ettem, de nem ittam rövidet elõtte. Na mindegy, spongyát rá ahogy Virág elvtárs mondaná Pelikánnak, elmúlt felejtsük el.
Mint említettem bõséges ebéddel és finom hideg sörökkel próbáltuk magunkat olyan fizikai állapotba hozni, hogy bírjuk majd az esti felvonulást. Amit ezúttal kicsit hamarább kezdtek el, így aztán menet közben tudtunk csak csatlakozni. Ha idõben kezdik odaértünk volna. Érdekes, idáig az volt a gyakorlat, hogy késve indult a menet, most ezen változtattak szlovák barátaink. Azt tudni kell, hogy a város egyik végénél kell gyülekezni és onnan indul meg a menet felfelé a Szentháromság tér felé. Szép hosszú szakasz ez, az ember már akkor elfárad mire odaér a kiindulási pontra, aztán ugyanezt a távot kell megtenni most már nagyjából alakzatban - ahogy a katonaságnál mondták - énekelve, meg-megállva. A sebesség változó volt, de azért lehetõség nyílott arra, hogy a barátokkal, ismerõsökkel váltsunk egy-egy baráti ölelést. Mindeközben nagyon vártam már, hogy véget érjen és leülhessek végre.
Aztán eljött ez a pillanat is. Visszamentünk a délutáni éttermünkbe nekivetkõztünk egy, majd' 3 órányi sörözésnek. Kiváló barna söröket ittam, és mint írtam késõbb megkockáztattam még egy juhtúrós sztrapacskát is. Aztán fél 12 tájban elindultunk fel a Leányvárhoz ahol a buszunk állt. A tervezett hazaindulás Bacsófalvára éjfél volt, éjfél után néhány perccel el is indultunk. Senki nem késett el, senkire nem kellett várni. Ami dicséretes dolog, meg is dicsérem e helyrõl a hallgatóinkat.
Másnap aztán reggeli után elindultunk haza. A hallgatók még maradtak, a szokásoknak megfelelõen õk 3 napra érkeztek.
Az elmondottak illusztrálására - inkább a hangulata miatt - kikerestem néhány képet a korábbi felvonulásokról. A képek végén pedig találunk egy linket amire kattintva egy Selmecbányáról szóló könyvet nyithatunk ki ami sok oldalon keresztül foglalkozik a selmecbányai akadémián tanuló ifjúsággal is. A szöveget gazdag képanyag egészíti ki.
http://mek.oszk.hu/08800/08832
