Úgy tűnik mégsem lesz olyan egyszerű ez a nyelvvizsgától való eltekintés. Mint kiderült, az egyetemek dönthetnek ebben a kérdésben. Azok viszont nem nagyon lelkesednek az ötletért, tehát előfordulhat, hogy mégiscsak maradnak a diplomák a páncélszekrényekben. Igazából ezt sem értem, mert ha jogszabály írja elő a nyelvvizsgát akkor nyilván hasonló szintű jogszabály mentesíthet ez alól. Ezek szerint mégsem. Ennek kapcsán viszont gyakran hallani, hogy mivel az egyetemek nem biztosítják a megfelelő hátteret a nyelvtanuláshoz így nem is lehet megkövetelni. Ami kétségtelenül igaz, mármint hogy nem biztosítják. Heti 2 órában valóban nem lehet eredményesen nyelvet tanítani. És főleg nem nyelvvizsgára felkészíteni. Meg lehetne ugyan emelni a nyelvtanítás óraszámait, de akkor mikor tanulnának a hallgatók szakmai tárgyakat? Nyilvánvaló, hogy erről szó sem lehet ha jó mérnököket, orvosokat vagy mondjuk jogászokat szeretnénk képezni. És most nem beszélek arról, hogy milyen anyagi megterheléssel járna az egyetemek számára a sok nyelvtanár alkalmazása. Tudomásul kell vennünk tehát, hogy marad a heti két óra.

Hogy lehetne mégis előrelépni ebben a dologban? Természetesen egyéni tanulással, autodidakta módon. Azaz szabad időben, a nyelvkönyvek fölött görnyedve, kazettákat hallgatva vagy éppen az Interneten beszélgetve valakivel az adott idegen nyelven. Tudom nem leszek túl népszerű a fiatalság körében mostani írásommal, de tényleg ez a megoldás. A szabad időnkből kell rengeteget áldozni ahhoz, hogy megtanuljunk legalább egy idegen nyelvet annyira, hogy megszerezhessük azt a fránya nyelvvizsgát. Arra tényleg nem érdemes várni, hogy majd az egyetemek és főiskolák fogják megoldani a kérdést. Itt a fiatalságnak magának kell lépnie. Mi kell ehhez? Elsősorban olyan nyelvkönyvek amelyek nem tételezik fel egy tanár jelenlétét a tanulási folyamatban. A ma kapható nyelvkönyvek kiváló szöveganyaggal rendelkeznek, a nyelvtani szabályok feldolgozására sem lehet egy szót sem szólni csak éppen egy bajuk van: feltételezik a tanár meglétét a tanulás során. Amire nem mindig számíthatunk. Már tudjuk, hogy az egyetemeken nem lesz több nyelvtanár, a magántanár meg drága, nem mindenki tudja megfizetni. Tehát olyan nyelvkönyvekre van szükség amelyek megtartják a régi nyelvkönyvekben megszokott szerkezetet, azaz minden leckéhez tartozik egy olvasmány a hozzátartozó új szavakkal, egy nyelvtani rész valamint feladatok amelyekben az újonnan tanult nyelvtani szabályokat lehet gyakorolni. Természetesen a megoldások megadásával.

Én angolból annak idején a "Tanuljunk nyelveket" sorozatban megjelent Báti-Véges szerzőpáros "Angol nyelkönyv"-éből tanultam. Bár szókincse és az olvasmányok kétségtelenül nem a legkorszerűbbek, de szép komótosan olvasmányról olvasmányra haladva szép eredményeket lehetett elérni. Tanultam én angol kiadású könyvből is középiskolás koromban (Essential English)  egy szó nem volt benne magyarul, de volt mellette tanár. Elismerem, hogy a nyelvtanulás nem mindenkinek megy egyformán. Vannak jó nyelvkészséggel rendelkező emberek és vannak akik kevesebb ilyen irányú készséggel rendelkeznek. Nekik bizony sokkal többet kell foglalkozniuk nyelvtanulással ahhoz, hogy ugyanazt az eredményt elérhessék. De ők is meg tudják tanulni. A könyvesboltok tele vannak olyan könyvekkel amelyek kimondottan a nyelvvizsgára való felkészítést tűzték ki maguk elé mint követendő célt. Ezekben találunk épp elég fordítást és egyebet, hogy már a tanulás során felkészülhessünk a nyelvvizsgák kitekert mondataira.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy egy jó nyelvkönyv segítségével igenis hatékonyan lehet nyelvet tanulni szabad időben saját szakállunkra is. És hogy mi történjen azon a heti két órán? Szerintem ott már csak a nyelvvizsgára való gyakorlásra kerülhetne sor. Másra úgysem elég 2 óra. Kiválasztani egy nyelvvizsgára felkészítő könyvet és szisztematikusan végigmenni a mondatokon úgy hogy a tanár elmondja az adott részhez tartozó nyelvtani szabályokat majd együtt oldják meg az egyes teszteket egymás után. Hogy ez szinkronban legyen az egyéni tanulással meghirdetnék háromféle kurzust. Egyet a haladóknak akik a nyelvvizsga közelében járnak, egy középhaladót azok számár akik már viszonylag jól állnak de még van mit tanulni a vizsgáig és egy alapszintet azok számára akiknek még sokat kell tanulniuk ahhoz, hogy nyelvvizsgára jelentkezhessenek. Ezek a kurzusok meglennének hirdetve, ezekre lehetne jelentkezni. És minden nyelvtanár és egy hallgató előtt egy cél lebegne: a sikeres nyelvvizsga ami aztán lehetővé tenné a diploma átvételét is.

Ehhez azonban kicsit át kellene alakítani a gondolkodásmódot is. Nem kellene például ilyen akciókat javasolni mint ez a mostani is. Ezzel a mostani "elengedéssel" precedenst teremthetünk arra, hogy nem kell komolyan venni ezt a nyelvvizsga dolgot, ha sokan lesznek akik nem tudják átvenni majd csak kiadják, hiszen az mégsem lehet, hogy tízezer ember ne vehesse át. És lesznek akik nem veszik komolyan és várnak az amnesztiákra amik pedig lehet, hogy elmaradnak. Mert nem törvényszerű, hogy bekövetkezzen. És ők bizony póruljárnak majd. Én a rend híve vagyok. A nyílt kártyáknak. Ha egyezer követelmény a nyelvvizsga akkor maradjon is az, hogy a fiatalság tisztában legyen a játékszabályokkal és úgy tervezhesse életét.

Végül essék néhány szó a motivációról. Azért a mai fiatalok nem panaszkodhatnak, arra hogy nincs értelme idegennyelvet tanulni. Azért mi nem voltunk így eleresztve. Nem voltak idegennyelvű TV csatornáink, jól őrzött határok gondoskodtak arról, hogy ne nagyon csámborogjunk a világban és Internet sem volt. Tehát nem volt email, msn, nem volt skype, jóformán semmi sem volt. Voltak idegennyelvű újságok és folyóiratok többnyire a baráti országokból, volt 5 ablak a piros útlevelünkben ami azt jelentette, hogy ötször átléphettük a határt hogy meglátogassunk egy közeli szocialista országot  Nyugatra már csak 3 évente mehettünk. Aztán volt még a levelezés. Persze csigapostával. Ezek voltak a mi lehetőségeink a nyelvgyakorlásra. Vagyis a mai lehetőségekhez képest jóformán semmi. Úgy gondolom a fiatalság nem használja ki eléggé ezeket a lehetőségeket. Pedig ki kellene. Kis ország vagyunk nem tehetjük meg hogy ne beszéljünk idegen nyelveket. Mert aki nem beszél az óhatatlanul lemarad. Még ha most nem is annyira érzékeli ezt.