Az itthoni kábel-TV rendszerem 43 program vételét teszi lehetővé. Ebből gyakorlatilag négyet nézek rendszeresen, még vagy hármat alkalmanként, a többin csak úgy átlépek mikor körbetekerem a csatornákat. Sajnos ebben a 43-ban nincs egyetlen német vagy orosz nyelvű sem, így aztán tényleg marad ez a hét csatorna. Mindemellett azért az ember bízik abban, hogy hátha a többin is van valami néznivaló, így aztán fogja a távirányítót és időnként végignézi a többi csatornát is. Ilyenkor persze óhatatlan, hogy az ember be ne nézzen a parlament ülésére is ahol gyakran látni foghíjas padsorokat meg néhány Laptopot.
Ezek mögött vagy ül valaki vagy nem. Amely mögött ül valaki az látszólag dolgozik. Persze biztosak nem lehetünk benne, de legyünk jóindulatúak, tételezzük fel, hogy tényleg így van. De azért lássuk be a képviselők is emberek, tehát akár újságot is olvashatnának rajta. Vagy az éjszaka érkezett magánleveleket is olvasgathatnák. Tulajdonképpen bármit csinálhatnának ami számítógépen elvégezhető. Nyilván bizonyos határok között, mert ezek az újságírók és fotóriporterek mindenütt ott vannak.
De azért akárhogy is nézzük ez a Laptop forradalmasította a lehetőségeket, hogy úgy foglalkozzunk mással, hogy az ne nagyon legyen észrevehető. Gondoljunk csak azokra az időkre amikor a képviselők ha újságot akartak olvasni az ülés közben számolniuk kellett azzal, hogy a fényképük esetleg bekerül az újságokba és adott estben emiatt magyarázkodniuk kell a választóik előtt. Ennek mára már vége, hiszen a nagyobb napilapok online verziói elérhetők az Interneten illetve a Laptopokon. Ami végül is nem baj, hiszen ki a csuda szeretne olyan képviselőt akinek halvány gőze nincsen arról, hogy mi történik az országban vagy a világban. Tehát tájékozódni kell, adott esetben újságokból, ami most már hála a Laptopoknak kisebb feltűnéssel is elvégezhető. Na persze nem csak tájékozódni lehet a Laptop segítségével hanem sok olyan dolgot is lehet művelni aminek semmi köze a képviselői munkához. Hát a Laptop ezeket az elhajlásokat is elfedi. Ezért mondom azt, hogy megjelenésével sokkal kisebb feltűnéssel foglalkozhatunk mással mint ami a dolgunk lenne.
Talán 2 éve, hogy az első előadáson az egyik hallgatóm kitett a padra egyet és felnyitotta. A dolog a leghátsó sorban történt de azért rögtön észrevettem. Meg is kérdeztem, hogy mit szándékozik művelni azzal a Laptoppal? Már nem emlékszem a válaszra, de a magam barátságos stílusában lebeszéltem arról, hogy az óráimon a Laptopot elővegye. Ifjú barátom mosolyogva el is pakolta a cuccot és haladtunk tovább. Azóta sem láttam többé ilyesmit az óráimon. Hogy miért nem támogatom a használatát? Nem holmi vaskalaposságból. Egyszerűen azért mert jegyzetelni úgysem lehet vele, akkor meg minek? Hogy ne figyeljen rám?
És hogy valami kis színes is legyen elmesélek valamit. Talán negyedéves voltam amikor egyszer órán úgy döntöttem, hogy ez az előadás nekem nem igazán idő hatékony, ki lehetne ezt a kétszer 50 percet jobban is használni. Elővettem hát egy orosz nyelvű kis könyvecskét és elkezdtem olvasgatni, közben persze figyeltem az előadót is meg jegyzeteltem is. Persze egy kis tanteremben 15 fős társaságban ezt nehéz úgy csinálni, hogy a tanár ne vegye észre, észre is vette. Szégyenkezve pakoltam el, belátva, hogy nem jó ötlet volt. Még akkor sem, ha tanultam közben. Akkori tanárom, későbbi kollégám nagyon sokáig emlegette, nem haraggal, inkább csak hogy egyikünk sem felejtse el a dolgot. Aztán ahogy idősödött egy idő után abbahagyta a felemlegetést. Lehet, hogy elfelejtette? Meglehet. Az én memóriám sem lesz jobb az évek előrehaladtával. Mindenesetre ma már nyugdíjas tanárként nem vagyok büszke a dologra.
Igaz, egyszer arra is volt példa, hogy az óráimon én biztassam az egyik hallgatómat arra, hogy nyugodtan foglalkozzon mással. Ugyanis ez a hallgató annyira jó képességű volt, hogy tudtam azt amit én elmondok 50 percben azt ő más jegyzetéből megtanulja 10 perc alatt. Azóta tudományos fokozattal rendelkezik, ma is az egyetemen dolgozik felelős beosztásban. Hát ilyen is van.
