Amikor nagy lendülettel leültem írni még nagyon biztos voltam a dolgomban, aztán néhány perc alatt elbizonytalanodtam. De kezdem azzal miért volt a nagy lendület.
A nagy lendület azért volt mert én már megértem jó néhány korszerűsítést a vonat - illetve autóbusz közlekedést illetően és idáig az volt az uralkodó szemlélet, hogy a vonatközlekedés szűnjön meg és szerepét vegye át a buszközlekedés. Sok helyen meg is történtek a változások ezen szempontok alapján.
Visszatérve tehát a korszerűsítésekre, idáig az volt az uralkodó szemlélet, hogy szűnjön meg a vonat, maradjon a busz. Most viszont úgy tűnik megfordult a trend, manapság inkább arról lehet többet hallani, hogy a buszközlekedés szűnjön meg az alternatív lehetőségek közül, és maradjon a vonat. Na erre mondtam én magamban, hogy ha már mindenáron meg kell szűnnie valaminek akkor inkább maradjon a vonat. A vonatra mégiscsak könnyebb felszállni 2 hatalmas bőrönddel is, lehet kicsit járkálni, jobban ki lehet nyújtóztatni a lábakat stb. Sőt még azok is jobban járnak akik megpróbálják kihasználni egy falusi porta adottságait és egy kis felesleges zöldséget, kisállatot, netán tojást is termelnek, amit aztán a városban a piacon eladnak. Az unoka feladogatja az állomáson a kosarakat, aztán majd csak akad egy jóember aki leszedi a csomagokat a városba érve.
Hát így gondoltam én ezt a dolgot, amikor eszembe jutott, hogy valamikor amikor már középiskolában is kollégiumban laktam meg az egyetemen is én is eljutottam valahogy a bőröndömmel meg a cuccaimmal a falumból busszal a hatvani állomásra. Viszont jobban belegondolva az a gyanúm, hogy mi nem is bőröndbe pakoltuk a cuccainkat hanem egy sporttáskába. Az volt divatos a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején. Csak emlékeztetném régi olvasóimat, hogy még a seregben is ilyesmiben hordtam a babkonzervjeimet és egyéb katonai eszközeimet amikor átmenetileg kénytelen voltam nélkülözni a kincstári felszerelést, többek között a hátizsákot is.
Tehát valószínűleg mi sporttáskával szállhattunk fel az autóbuszra, az meg azért kezelhető volt. Az ember maga elé fogta miközben araszolt előre a székek közötti szűk folyosón, aztán talán még a csomagtartóba is felfért, mert akkor még nem ilyen kecses csomagtartók voltak amibe maximum egy keskenyebb utazó táskát lehet feltenni. Ha meg ott nem, elfért ölben.
Elnézve viszont a mai divatos, kerekeken gördülő bőröndöket, azt hiszem már nem olyan egyszerű az eset. Ezekkel is el lehet araszolgatni a szűk folyosókon, de feltenni a csomagtartóba már biztos nem lehet és attól tartok ölben sem fér el mert túl kevés hely van az előző szék támlájához képest. A folyosón hagyni megint nem lehet mert akkor nincs közlekedés. Summa summarum, akkor, 40 évvel ezelőtt ez a dolog megoldható volt, ma már nehézkesebbnek látom.
Természetesen tudok róla, hogy az autóbuszoknak létezik alul egy csomagtere is, csak hát ha a sofőr minden megállóban leszáll ezt nyitogatni, meg közben a jegyet is neki kell kiadni lehet, hogy nehezen fog haladni a busz. És mivel menetrend is van a világon az a gyanúm nehezen fog elmozdulni az ülésről. Az utasok meg majd megoldják valahogy ezt a bőrönd kérdést. Vagyis rövidre fogva, valóban van csomagtartó, csak kissé nehézkes a használata. Mindezek alapján azonos induló- és célállomások esetén én vonatpárti vagyok, bár ez az égvilágon semmit nem jelent.
