Szépen haladok a könyvvel, már az 500. oldal körül tartok. Úgy gondolom, hogy ebben a könyvben elég sok olyan van amin elelmélkedhetek itt a Morgómedvében, így aztán nagy hirtelen a múltkori részt átneveztem első résznek, ez pedig már mint látjuk a második rész.
Egyébként már ott ott tartok, hogy a főhősünk éppen megszabadult szép, de szegény és alacsony sorból származó szerelmétől, hogy aztán megnyíljon előtte a lehetőség, hogy hátralévő életét egy a felső tízezerhez tartozó leányzó révén gazdag emberként élhesse le. Azért használom a megszabadulás szót mert tényleg erről van szó. Szegény lány mindenáron ragaszkodott ahhoz, hogy Clyde vegye el feleségül még akkor is ha nem szereti már, mert ezzel a szíve alatt hordozott gyerekkel ő teljesen ellehetetlenül a családja és egyáltalán a világ előtt. Tehát szegény Roberta (mert így hívják az ifjú gyári munkásnőt) körömszakadtáig ragaszkodik a házassághoz. Clyde viszont a gazdag leányzót szeretné nőül venni és meg is van rá minden esélye, hogy elvehesse. Igaz, a szülők miatt némi leányszöktetés kell hozzá, de úgy tűnik ez nem akadály. Csak hát itt van ez a Roberta ezzel a babával, aki kissé útjában áll a nagy boldogságnak. Így aztán az esküvő előtti napon beiktatott csónakázás tragikus fordulatot vesz, mintegy megnyitva az utat főhősünk előtt a gazdagság, a fényűzés, a pompa felé... Innen folytatom legközelebb, most viszont szeretnék visszatérni néhány hónappal korábbra, amikor Clyde még egy Hortenese nevű lányba volt szerelmes a festői Lycurgusban, nem is akárhogy.
Ez a Hortense ez egy igencsak szép lány volt, aki hamar rájött, hogy ha szépségét nem aprózza el, akkor sok mindenhez hozzájuthat amire neki soha nem lenne pénze. Mert szépnek ugyan szép volt, de a család ahonnan származott meglehetősen szegény család volt, tehát otthonról nem sok támogatásra számíthatott. Viszont hamar rájött, hogy a férfiak szívesen áldoznak némi anyagikat ajándékokra ha megcsillantják előttük a reményt, hogy egyszer majd kapnak is érte valamit. Így aztán sok udvarlója akadt az ifjú hölgynek akiket hitegetett is rendesen. Természetesen hősünket is megbabonázta szépsége, így aztán fülig szerelmes lett belé ő is. Hordta is az ajándékokat amit Hortense örömmel és boldogan fogadott. Csábos mosolyával pedig jelezte, hogy nem marad majd el a viszonzás sem. Amely azonban a csábos mosoly dacára mégiscsak elmaradt. Apró puszikákról lehetett szó, talán szolidabb összebújásokról is, de arról amire Clyde igazán vágyott arról szó sem lehetett.
Egyszer aztán megjelent egy csodálatos bunda az egyik kirakatban amely nagyon megtetszett a szegény sorsú, ámbár kitűnő külső adottságokkal rendelkező lánynak. Ára 100 dollár volt, amit nyugodtan megszorozhatunk kétezerrel, ha mai forintokra akarnánk átváltani. Tehát mai árakon 200 000 forintnak megfelelő összeget kellett leperkálni érte. Többen indultak Hortense kegyeiért. Első maga a bolt tulajdonosa volt, azonban ő alul maradt, nyilván kora és előnytelen külseje miatt. Pedig ingyen odaadta volna ha... De nem, Hortense tudta, hogy lesz olyan férfi is aki nemcsak lepengeti a bunda árát hanem külsejét illetően lényegesen vonzóbb lesz mint a boltos férfiú. Ez lett volna Clyde a történetünk hőse. Aki nem keresett sokat, emellett szegény szüleit és testvéreit is támogatnia kellett. Ennek ellenére úgy gondolta létezik olyan megoldás, hogy meg tudja venni a lánynak a bundát. Aztán majd kinyögi az adósságokat is. Meg is vette volna, ha egy autóbaleset miatt nem kellett volna elhagynia a várost.
És itt álljunk meg egy pillanatra. Mikor ezt a részt olvastam a könyvben gyakran elgondolkoztam azon, hogy vajon mondjuk 20 éves koromban lehettem volna-e olyan szerelmes, hogy kiadjak ennyi pénzt azért hogy megkapjam az imádott leányzót? Mert a regényben úgy nézett ki a dolog, hogy a bunda megvételével megnyílik az út a régen vágyott gyümölcs felé. Aztán megpróbáltam általánosságban megválaszolni a kérdést valahogy úgy, hogy megér-e egyetlen férfinak is, hogy ennyit áldozzon az imádott leány ilyen fokú odaadásáért? Mert itt nem egyszerűen pénzért való együttlétről van szó, annak árfolyama jól ismert a bulvár folyóiratokból, itt szerelemről van szó. Igaz, csak egyoldalúról. A lány részéről inkább szimpátia ez mint szerelem. Főhősünk viszont fülig szerelmes volt. És mint tudjuk meg is vette volna a bundát ha nincs az az átkozott baleset.
Én viszont ma sem tudom eldönteni, lehettem volna-e olyan szerelmes, hogy megvegyem ezt a bundát? Drágának drága ugyan, de a szerelemmel együtt járó vágy is eléggé erős tud lenni a férfiemberben. A csuda tudja, lehet, hogy megvettem volna, lehet hogy nem. Nehéz ma már eldönteni. Viszont kétségtelen előnye volt annak a kornak, hogy nem is voltak ilyen drága bundák a kirakatokban. Meg a lányoknak sem jutott eszükbe hogy a fiúkkal vetessék meg. Régi szép idők.
