Nincsen jó idő. Pedig már mehetnék Mályiba amikor csak akarok, de Mályiban csak akkor jó ha jó idő van. Érdekes dolog ez. Falun nőttem fel, ha hűvösebbre fordult az idő nem volt hová szaladni, maradtunk ott ahol voltunk, a téglából épült házban. Most meg rögtön rohanok haza a panelba ha hidegebb lesz.

1956-ban építkeztünk. Elkezdtük a forradalom előtt, helyesebben elbontottuk a régi házat, hogy majd gyorsan építjük az újat, de közbe szólt a történelem. Egy kis szobában húztuk meg magunkat mindannyian, ott hallgattuk a híreket. Emlékszem anyám számára a lovak elvitele jelentette a háborút, akkor láttam sírni amikor azt hallotta hogy már a lovakat is elviszik. Gondolom a rekvirálásra gondolt. Én ugyan nem értettem ez miért jelent háborút, de hogy anyámat sírni láttam én is megszeppentem. Aztán hogy véget értek az "események" felépült a mi házunk is.

Emlékszem, mikor a falak fel voltak húzva az elsős füzeteimet dobáltam be a lyukacsos téglákból készült falakba, hogy ha majd egyszer lebontják a házat megtalálják az én elsős füzeteimet. A ház még áll, a szüleim halála után a szomszédok vették meg. Jó emberek, sokat segítettek idős szüleimen, ma is szeretettel gondolok rájuk. A lányuknak vették meg a házat, hogy majd ha férjhez megy közel lesznek majd.  Remélem így is lesz, bár azt is hallottam, hogy a fiatalok inkább a közeli városba készülnek költözni. Hát igen, több az infrastruktúra, több a szórakozási lehetőség.

Egyébként most fejeztem be Gyurkó László "1956" című könyvét. Legalább háromszor volt már a kezemben, mindig azzal a szándékkal vettem kézbe hogy kidobom, aztán mindig beleolvastam és visszatettem a könyvespolcra. Visszatettem mert érdekesen tárgyalta az eseményeket. 1987-ben jelent meg a Magvető könyvkiadónál  de a mostani ismereteim szerint is sok igazság van benne. Most viszont már tényleg megválok tőle, még egyszer nem fogom elolvasni. De nem bántam meg hogy elolvastam.

Végezetül egy kis könnyed dolgot tartogatok olvasóimnak. Nemrégen találtam a Facebook-on, egyik blogtársam és olvasóm tette fel. Talán nem haragszik meg ha belinkelem a blogját. Időnként ha benézek hozzá és elolvasom a legújabb receptjeit elábrándozok rajta milyen jó sorom lett volna ha vele hoz össze a sors. Biztosan sok egyéb dologban is egyetértettünk volna, de hogy nagyon finom dolgokat ettem volna az biztos. Nézzük meg hát ezeket az a régi képeket. Nekem nagyon tetszettek, bízom benne, hogy másoknak is tetszeni fog.

http://outline.blog.hu/2012/04/13/moszkva_1969-ben_egy_amerikai_fotos_szemevel