Élek, a forróság dacára. Tegnap volt a legmelegebb Mályiban, a teraszon 37 Celsius fok. Ma viszont bejöttem a városba, egy velem egykorú kollégát temetünk. Úgy halt meg szegény ahogy jó is lenne meg nem is. Hirtelen, semmi baja nem volt. Jó lenne, mert nem szenvedne az ember, viszont nem is tud rendet rakni maga körül. Megmondom őszintén ha választani lehetne én az utóbbit választanám. De hát nem mindig van választási lehetőség, mint ahogy szegény Tamásnak sem volt. Nyugodjék békében!
A temetés után viszont ismét Mályiba megyek, aztán egyszer majd csak eljön az idő amikor bővebben is tudok írni ide a Morgómedvébe is. Addig is türelmet kérek, remélem emiatt nem pártol el tőlem senki.:)
